Ébresztő

A nyári melegben a közterületek karbantartása olyan munka, amely elvégzésének időpontját jól meg kell választani, persze nem csak a kellemesebb hőmérséklet miatt. Egyik nap kora reggel éles hang ütötte meg a fülemet. Próbáltam visszaaludni, de a zörej újra és újra megismétlődött. Hozzáteszem, rettentő mérges tudok lenni az ébredés utáni percekben, főleg, ha más kelt fel. Tehát háromnegyed hat körül kinyílt a szemem. Ekkor már eléggé éberen tudtam tudatosítani magamban, hogy valaki egy lapát élét használná seprű helyett a betonon. Odaléptem az ablakhoz, hogy szemügyre vegyem, kinek is köszönhetem a túl korai, kéretlen ébresztőt. Láttam, hogy két ember – vagy kiosztott munka miatt, vagy önszorgalomból – a padka és az úttest találkozásánál gyomlálja a gazt, illetve összesepri a szemetet. 

Mindezt egy lapáttal gyűjtötték össze, de nyilván úgy voltak vele, hogy gyorsabban halad a munka, ha a lapát minden funkcióját kihasználják. A szándékot igazán nemesnek találtam volna, ha nem hajnalok hajnalán jut eszükbe. Hiába mentem vissza a pihe-puha ágyamba, már nem jött álom a szememre. A konyha felé vettem az irányt, hogy főzzek magamnak egy extra erős kávét. Bíztam benne, hogy ez majd segít a kialvatlanságomat csökkenteni, hogy az ábrázatom barátságosabb, rendezettebb legyen, mint a frissen gyomlált útszegély. Ez nem így történt, egész nap leragadt a szemem, figyelmetlen voltam és rosszkedvű...