Irány a szabadba, éljünk szabadon!

Gyerekkoromban, amikor az okostelefonok, laptopok, játékkonzolok nem kötöttek gúzsba, szinte minden percet a szabadban töltöttünk. Télen szánkóztunk, hógolyóztunk, a befagyott patak jegén csúszkáltunk. Tavasszal a környező dombokon ibolyacsokrot szedtünk, bunkert építettünk. Nyáron szintén a patak bizonyult a legjobb játszótérnek, amibe mezítláb gázoltunk bele, kirándultunk és bicikliztünk. A meleg estéken kifeküdtünk a fűbe és a csillagokat bámultuk az égen, amikor nagyobbak lettünk nyársaltunk és hajnalig beszélgettünk mindenféle titkokról: szerelmekről, sérelmekről, pletykákról. Ősszel gombázni indultunk a közeli erdőkbe, színes falevelekből kötöttünk csokrot 

Nem aggódtunk a kisebb-nagyobb sérülések miatt, ha elestünk bringázás közben, felpattantunk és tekertünk tovább. A kezünkbe fúródó tüskét kihúztuk, a csaláncsípést elviseltük. A szüleink sem gondolkoztak azon, hogy el merjenek-e engedni a barátnőnkhöz, nem kellett attól félni, hogy nyomunk veszik. Az iskolába egyedül jártunk, sokak nyakában ott lógott a lakás kulcsa. Napjainkban az elektronikai kütyük a négy fal közé zárnak. A híreket hallva vannak, akik nem is bánják ezt. Az erdőben kóborló farkas és medve, a különféle kórokat terjesztő kullancsok, az eltűnt emberekről szóló információk elrettenthetnek a kirándulástól. Így egyre többen élnek saját otthonuk börtönében. Talán mégsem olyan rémisztő a körülöttünk lévő világ, meg kellene próbálni kimerészkedni.