Elment a professzor – Zonda Tamást gyászolja Balassagyarmat

A közismert és nagy tiszteletben álló neurológus, pszichiáter, költő családja a közösségi oldalakon tudatta: január 22-én, életének 83. évében elhunyt prof. dr. Zonda Tamás. A szakembert 2012-ben Balassagyarmat önkormányzata Pro Urbe díjjal tüntette ki a városért végzett, áldozatos munkájáért.

Az eseményen elhangzott méltatásában felidézték: 1940-ben született Budapesten. Gyermekkorát és iskoláit Szécsényben és Balassagyarmaton töltötte, ahová édesanyja családja Trianon után került. Székely édesapja, dr. Zonda József 1954-től Balassagyarmat járási tisztifőorvosa, majd sportorvosa volt.

Zonda Tamás a Balassi Bálint Gimnáziumban érettségizett, majd a Filmművészeti Főiskolára és – szülői presszióra – az orvosi egyetemre is beadta felvételi kérelmét. Dramaturgia szakra felvételt nyert a főiskolára, azonban szófukar, székely édesapja erre csak ennyit mondott: az valami politikai állás, hagyd! Végül a Budapesti Orvostudományi Egyetemen kezdte meg tanulmányait, ahol 1965-ben kapott orvosdoktori oklevelet.

Erről főorvos ekként nyilatkozott: „Soha nem bántam meg, noha kettős állampolgárságom keserű állapota végigkísérte életemet: íróasztalom egyik sarkán szépirodalom, a másikon a szakma kiadványai álltak és állnak ma is. Az utóbbi 15 évben találtam rá a közös nevezőre, a kultúrtörténeti munka szépségére.”

Dr. Zonda Tamás az orvosi diploma birtokában a balassagyarmati kórházban helyezkedett el, az ideg- és elmeosztály orvosa, később szakorvosa, végül főorvosa lett. 1980-ban hagyta el a várost: Budapestre költözött, ahol az újonnan épült Dr. Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházban vállalt munkát. 1984-től a pszichiátriai osztály osztályvezetői feladatait bízták rá, amelyet húsz éven keresztül végzett.

1996-ban PhD tudományos fokozatot szerzett summa cum laude. 1996-ban indította el a kórház máig is sikeresen működő pánikambulanciáját. 2004-től nyugdíjasként is folytatta tudományos munkáját, emellett magánorvosi rendelést is végez. Aktív életpályájának túlnyomó részét főleg a hangulatzavarok, a pánikbetegség-csoport kutatására, kezelésére fordította. Munkásságát 1988-ban Jahn Ferenc-díjjal, valamint 1992-ben és 1996-ban Nyírő Gyula-díjjal ismerték el.

Dr. Zonda Tamást talán sokszínű egyénisége, az élet több területe iránti nyitottsága jellemzi legjobban. Kenyerét mindvégig ideg-elmegyógyászként kereste, de az irodalom, a művészetek iránti vágy kiolthatatlansága az 1980-as években az ELTE magyar irodalom szakára irányította, ahol hat szemesztert sikeresen elvégzett. Osztályvezető főorvosi kinevezése azonban nem tette lehetővé, hogy irodalmi tanulmányait befejezze.

Az irodalom szereteténél talán még erősebb volt Balassagyarmathoz való kötődése, melynek számtalan jelét adta az elmúlt évtizedek során. Alapító tagja volt például a Balassagyarmaton 1979-ben megalakult Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak. Nyugállományba vonulása után Balassagyarmat és a történelmi Nógrád megye reformkori irodalomtörténetét kutatta, melynek nyomát két kötet őrzi.

Prof. dr. Zonda Tamástól február 20-án vesznek végső búcsút.