Tyúkanyóként óvja a három testvért az egyházasdengelegi nevelőszülő

A három testvér szinte megszólalásig hasonlít egymásra. Annak ellenére, hogy csak Nikoletta és Ramóna ikrek, a két évvel idősebb bátyjuk, Sanyika is ugyanazokat a vonásokat viseli. A lányok cserfesek és barátságosak, csacsogásuk állandó hátteret ad a felnőttek beszélgetésének. Sanyi már kevesebbet szól, nagyfiúsan elvonul a szobájába, és csak akkor jelenik meg, ha hívják. 

– A nevelőszülői hivatással már gyerekkoromban találkoztam, ugyanis Béren, ahonnan származom, többen is otthont biztosítottak a családjukból kiemelt gyerekeknek – idézi fel Mlinárcsek Emil Jánosné Mária, a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató nevelőszülője. 

– Nekem elváltak a szüleim, szinte a nagymamám nevelt fel. Talán ennek is köszönhető, hogy mindig fontos volt számomra meleg otthont teremteni a családom köré. Mindig is szerettem sütni-főzni, és a háztartásban adódó feladatokat is szívesen végeztem, sosem éreztem azt tehernek. Sokszor előfordult azonban, hogy az általam készített finomságok maradékát ki kellett dobni. Ilyenkor mindig azon gondolkoztam, hogy még mennyi gyerek jól lakhatna nálunk. Mindezek miatt döntöttem úgy, hogy nevelőszülő leszek. A férjem támogatta a döntésemet, hiszen két vér szerinti gyermekünk akkor már felnőtt, a saját útját járta – mesélte. 

A hatvan órás nevelőszülői képzést 2013-ban, Budapesten végezte el Mária, nemsokára érkezett is a lehetőség: fél éves kislány ikerpárnak kerestek otthont, mivel a körülmények miatt ki kellett emelni őket családjukból. Mária egyetlen percig sem gondolkozott, azonnal vállalta a feladatot. Sőt, amikor megtudta, hogy a harmadik testvér, a két éves Sanyika is befogadó szülőre vár, természetes volt számára, hogy őt is magához veszi, így nem kellett egymástól elszakadniuk a gyerekeknek. 

– Akkor már közel 15 éve egy közeli gyárban dolgoztam, a két csecsemő és a kisfiú érkezése merőben más feladatok elé állított. Újra pelenkázni kellett, éjszaka három óránként felkelni megetetni a kicsiket. Sosem gondoltam azonban ezt megterhelőnek, mindig természetesnek, magától értetődőnek éreztem az életünket. A férjem mindenben segített és támogatott, a felnőtt gyermekeim is örömmel foglalkoztak a kicsikkel. A mai napig sok időt töltenek együtt, annak ellenére is, hogy a lányom már férjhez ment és egy közeli faluba költözött. A fiam azonban még velünk él – mesél a kezdetekről Mária. 

Sajnos az asszony férje öt évvel ezelőtt tragikus hirtelenséggel elhunyt. Máriának, akit mindhárom nevelt gyermeke anyának szólít, az a szeretet és törődés segített ezt feldolgozni, amit tőlük kapott. Unatkozni és keseregni itt nincs idő, a háztartásban adódó munka, a főzés, a mosás, a takarítás és a tanulás is elég feladatot ad. Emellett rengeteg közös programot szerveznek.

– Tyúkanyótípus vagyok, nekem nem okoz nehézséget kiszolgálni másokat. Örülök, hogy megteremthetem a gyerekek számára az igazi otthont. Minden nap új erőt kapok a feladatok elvégzéséhez. Soha, egyetlen pillanatát sem bántam meg a nevelőszülőségnek. Ma is ezt az utat választanám, ebben a hivatásban megtaláltam saját magam – fogalmaz Mlinárcsek Jánosné.

A három testvér Palotásra járt óvodába, ma már az ottani általános iskola tanulói. A lányok negyedik osztályosok, Sanyika pedig hatodikos. Mária sokat tesz azért, hogy a bizonyítványba jó jegyek kerüljenek, délutánonként ő is tanul a gyerekkel. A járvány miatti digitális oktatás ugyan nem volt egyszerű, de együtt megoldották az adódó nehézségeket. 

– A kedvenc tantárgyam a matematika – közli Nikoletta. 

– Nekem az olvasás – teszi hozzá Ramóna. Legalábbis remélem, hogy nem kevertem össze, ugyanis a két kislány megszólalásig hasonlít egymásra. Talán a tanároknak az segít megkülönböztetni őket, hogy egyikük jobb, míg a másik balkezes. Mária azt meséli, hogy csecsemőként mindig más színű ruhát adott rájuk, így próbálta megkönnyíteni a lányok beazonosítását, de ő már könnyedén különbséget tesz közöttük. Annak ellenére is, hogy mára szinte csak egyforma öltözetet hajlandóak viselni. 

– Sanyinak nincs kedvenc tantárgya, de szeret iskolába járni – mondják el testvérük véleményét is a lányok. – Nagyon szeret szerelni, fúrni, faragni. Zalánnak, Mária fiának sokat segít a ház körüli feladatokban, sőt még találmányai is vannak – árulja el Nikoletta, majd kihozza a kupákat és az érmeket, amiket Sanyika az íjászatért, és a lövészetért kapott. Erre már a kisfiú is előmerészkedik a szobájából és csillogó szemmel meséli, hogy nyaranta íjásztáborok vannak a faluban, amelyen minden évben részt vesz. Emellett a sport és a foci is nagy kedvence. 

A lányok pedig a lovakért rajonganak. Mint mesélik, egy közeli telken vannak az állatok, amiken lovagolni is szoktak, de kedvenceik gondozásáról sem feledkeznek meg. Nagyon szeretnek rajzolni, kreatív dekorációkat készíteni és mindhárman néptáncolnak is. Tagjai a palotási Kenderike Néptánccsoportnak, megyeszerte részt vesznek a fellépéseken. 

– A három kicsivel egy percig sem unatkozok, de nagyon szeretek velük foglalkozni. Részt veszünk a falusi rendezvényeken, sokat járunk kirándulni. Sokszor a saját gyermekeim is csatlakoznak hozzánk, közösen járunk nyaralni is. Voltunk cirkuszban, legutóbb meglátogattuk Visegrádot és Szentendrét, Esztergomban strandon voltunk, Hatvanban tavaly korcsolyázni. De itthon is mindig találunk magunknak elfoglaltságot. Színes palacsintát és más finomságokat sütünk, rajzolunk, társasjátékozunk – sorolja Mária. 

A család javában készült a karácsonyra is, a szobák és az ablakok már advent idején ünnepi díszbe öltöztek. A lányok mézeskalácsot is készítettek, sőt, ki is díszítették azokat, majd a karácsonyfát is közösen öltöztették díszbe. 

– Különleges kötődés alakult ki közöttünk. Igyekszem meleg családi fészket biztosítani nevelőszülőként a három gyermeknek, de úgy gondolom, sokszorosan visszakapom tőlük a törődést és a szeretetet – fogalmazott Mária.