Sosem múló gyász – a salgótarjáni sortűz áldozataira emlékeztek + fotók

Először ökumenikus istentiszteletet tartottak az áldozatok lelki üdvéért a római katolikus főplébánia-templomban, majd közösen átsétáltak a December 8. téren megrendezett emlékezésre. Fekete Zsolt, a város polgármestere kezdte az emlékező beszédek sorát.

– Salgótarján történelmének kétségtelenül legmegrázóbb és sorsfordító tragédiája volt a 66 évvel ezelőtt bekövetkezett végzetes esemény. A város azzal váltotta ki a hatalom megkülönböztetett gyűlöletét, hogy itt maga a munkásság utasította el a rendszert. Amire a legbüszkébbek lehetnek elődeink, ahogyan a munkás szolidaritás működött a településen. Annak idején az első hívó szóra ezrek indultak munkatársaik kiszabadulását követelni, pedig akkor már minden józan ember tudta, hogy az életével játszik. Az emberekben a félelemnél erősebb volt a bajtársiasság, a szolidaritás parancsa. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a salgótarjáni sortűz az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni leszámolások legvéresebb eseménye volt – hangsúlyozta Fekete Zsolt.

Hozzátette: a tömeggyilkosságokat soha semmilyen történelmi helyzet, vagy szükségszerűség nem indokolhatja. Mint mondta, kötelességünk emlékezni és emlékeztetni 1956. december 8. mártírjaira minden évben.

Fekete Zsolt megemlékezett a közelmúltban elhunyt Bérczesi Mihálynéról, a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ) Nógrád Megyei Szervezetének alapító tagjáról, egykori elnökéről is.Fgyá

Bodó Mónika, a POFOSZ Nógrád Megyei Szervezetének elnöke kiemelte: december 8-a nem csak Salgótarján, de számos család életében is gyásznap.

Az elnök felidézte, hogyan zajlott a tömeggyilkosság és mennyien vesztették életüket. 

– A sortűznek bizonyítottan 46 hivatalos áldozata volt, azonban ezt a számot már akkor jóval többre becsülték. Napjainkban 131 embert említenek. A halottak között 33 férfi, 11 nő és 2 gyermek volt. Ez a trauma máig ott él főként a salgótarjáni, de a környező települések lakóinak lelkében is – ismertette az elnök.

A megemlékező rendezvényen fellépett a Zenthe Ferenc Színház, valamint a Bányász-Kohász Fúvószenekar is. A városi gyásznaphoz kapcsolódóan a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület jóvoltából egy kiállítás is nyílt a December 8. téren Gloria Victis 1956 emlékezete a világban címmel. A tárlat felvillantja a világban fellelhető emlékek sokaságát, valamint elismert szabadságharcunkat olvasmányos írásokkal és látványos képanyaggal is.

Bodó Mónika úgy fogalmazott, az idő múlik az emlékek megkoptak, de a fájdalom megmaradt. Az a gyász máig kitörölhetetlen, amely advent idején szörnyű és tragikus csapásként érte a családokat.

A rendezvény végén a jelenlévők elhelyezték a megemlékezés virágait a mártírok emlékművénél.