A vizet választotta pályázati témának a Nógrád megyei fotóklub

A Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület nyilván nem ilyen szélsőséges esetekre gondolt amikor a 2021-es közgyűlésén meghirdette a Vízcseppek, a vizek világa című pályázatát. Arra azonban igen, hogy felhívja a figyelmet a vizek kitüntetett szerepére, védelmére, mondván, hogy a víz hovatovább olyan természeti kincsnek számít, mint az olaj vagy éppen az arany. De míg az utóbbiak nélkül lehet élni, víz nélkül nem. S ezt az aszályos, sivatagos területeken lakó, apadó vízkészletekkel naponta szem­betalálkozó milliók érzik élet­minőségük alakulásán. 

Nem véletlen, hogy 1992-ben a Rio de Janeiróban tartott nemzetközi környezet és fejlődés konferenciát követően az ENSZ közgyűlése kezdeményezte a víz világnapját, és a következő esztendőben március 22-én már be is került a naptárba. Ugyancsak az ENSZ által 2015-ben elfogadott fenntartható fejlesztési célok 6. pontja pedig azt a célkitűzést foglalja magában, hogy 2030-ig mindenki számára biztosítani kell a Földön az egészséges ivóvízhez való hozzáférést. Ezért fontos teendője az emberiségnek a vízzel való észszerű, takarékos gazdálkodás, aminek elengedhetetlen része a tiszta források megbecsülése és nem utolsósorban a vízbe került szemét, hulladék kiemelése. 

Mindezen gondolatok szerepeltek abban a beszédben is, amelyet Homoga József egyesületi elnök, fotóművész mondott a kiállítás megnyitóján. Szavait Ápriliy Lajos Tavaszi vizek című versének felolvasásával igyekezett hangulatossá, érzelmileg is gazdagabbá tenni. 

A képek nyilvánosság elé tárása természetesen együtt járt a pályázat eredményhirdetésével, a díjkiosztással is, amelyre Bővíz Sándorné, mint a bírálóbizottság egyik tagja – a másik kettő dr. Fancsik János és Bodrogi László volt – vállalkozott. Az egyesület rendes, illetve pártolótagjai közül tizenketten adtak le zsűrizésre 152 alkotást. Aktivitásukat, valamint a kiállítás rendezésében részt vettek munkáját Bővíz Sándorné köszönettel illette, majd ismertette a szakmai grémium véleményét. E szerint különdíjban részesült dr. Agócs József, Bakos Béla Márk és Kövesligeti István, a harmadik helyen Galicz István, a másodikon Somodi György végzett általában 5-6-10 elfogadott fotójával. A legtöbb magasra értékelt felvételt, tizenegyet Homoga József készítette, aki egyszersmind a pályázat győztese is lett. 

A fotóklub 524. kiállításán ezernyi formában, eredeti, kreatív módon jelennek meg a vízcseppek, tükröződik a vizek világa. Sokszor önmagában a látvány is élményt jelent, de legtöbbször ember is kapcsolódik a hullámzáshoz, csillámláshoz, a folyók, tavak partjaihoz, az eső vagy éppen a jég okozta fázós történésekhez. Érdemes hosszabban megállni egy-egy kép előtt, s elmélyülni a fotós gondolataiban. Még javában látogatható ez a bemutató, de már lehet készülni az 52. Észak-magyarországi Fotóművészeti Szem­lére, amely idén november 26-án Salgótarjánban nyílik meg, és a Petőfi Bicentenárium című pályázatra, amelyre július 20-ig küldhetők be fotók.

Áprily Lajos: Tavaszi vizek - Zsong a szigetcsúcs barna berke, / a harkály részegen nevet, / Az ifjú nap: Dávid leverte, a lomha Góliát-telet. / Állok a vadvizes tavaszban, / bódít a szagja, mint a bor, / kedvemben egy füttyös kamasz van, / aki voltam valamikor. / Vizek futnak, jegek ropognak, / dudorászom, kurjongatok – / Lelkemben patakok zuhognak, / patakok, patakok, patakok. Ez vers – mint szó esett róla – elhangzott a Vízcseppek, a vizek világa című fotókiállítás megnyitóján, Homoga József beszédébe beépítve.