Majd' tíz éve ejtette rabul a néptánc az ezüstpitykés nógrádosokat

– Közel tíz éve néptáncoltok, holott még csak középiskolába jártok. Minek köszönhető, hogy ilyen hamar rabul ejtett benneteket a néptánc varázsa? 
Földi Ábel: – A tánc valóban régi szerelem az életemben. Még az óvodai néptáncoktatásokon kezdtem el az alapokkal ismerkedni, s annyira megtetszett, hogy később sem akartam abbahagyni. Az édesanyám korábban néptáncolt, így az egész családdal együtt biztatott a folytatásra. Sokáig a Nógrád Táncegyüttes utánpótláscsoportjaiban táncoltam, 2019 óta pedig már állandó tagja vagyok a csapatnak.
Gyurkó Dániel: – Én is közel tíz éve tanulom a néptáncot, igazi szenvedélyemmé vált már. Ábelhez hasonlóan két éve erősítem a Nógrád Táncegyüttes csapatát, nagyon élvezem az itt töltött pillanatokat. A nővérem is táncol a Nógrádban, így a szüleimmel együtt kiskorom óta támogatnak a táncolás útján. 

– Mit jelent számotokra „nógrádosnak” lenni? 
Földi Ábel: – Egy zseniális és összetartó közösségben táncolni már önmagában is építő jellegű. Az együttes tagjai az első perctől kezdve szeretettel és barátsággal fogadtak maguk közé, mindenkitől lehet valami újat tanulni. Iskola után öröm a táncházba betérni, mert a közös tánc jelenti a kikapcsolódást. Szeretjük, amit csinálunk, s ebből a csapatszellemből bármikor lehet töltekezni. 
Gyurkó Dániel: – Nagyon jól érzem magam a nógrádos közegben, mindenkitől csak segítséget és jó tanácsokat kaptam eddig. Remek dolog hozzám hasonló emberekkel tanulni, s azt érezni, hogy tartozom valahová. Már két éve tudom, hogy mit jelent az összetartás fogalma. A szólótáncfesztiválon is mindnyájan szorítottak értünk… 

– Apropó verseny! Ez volt az első komolyabb megmérettetésetek, mégis sikerült az esemény legrangosabb kitüntetését elnyernetek. Mi a titkotok? 
Földi Ábel: – Minden energiánkat és tudásunkat beleraktuk, de sok segítséget kaptunk Doditól és Emesétől, az együttes vezetőitől is. Eredetileg novemberben rendezték volna a fesztivált, de a pandémia miatt a nyíregyházi selejtezőt idén februárra, az egri döntőt pedig márciusra tolták át. Mondhatni, így még több idő jutott a gyakorlásra, ötletelésre. Amikor kiderült, hogy bejutottam a döntőbe, az szavakkal leírhatatlan érzés volt. Kötelező produkcióként nyárádselyei verbunkot adtunk elő, míg én szabadon választott táncként nagyecsedi magyar verbunkot mutattam be. Nagyon jó volt új táncosokat megismerni és látni az előadásaikat, lépéseiket. Sok tapasztalattal, meghatározó élményekkel gazdagodtam. Még most sem hiszem el, hogy mennyi dicséretet kaptam. 
Gyurkó Dániel: – Szabadon választottként felső-bodrogközi oláhost választottam, sokat foglalkoztam a technika csiszolásával és a táncszerkesztés összeállításával, amiben Dodi is segített. A tapasztalat- és élményszerzés mellett a színpadi jelenlétemet is megerősítette a verseny. Az egyik figura közben felszakadt a nadrágom, ami elég váratlanul ért, mégis folytattam a táncot. Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy egyedül állva a pódiumon, így reagálok majd a szorult helyzetre. A pozitív visszajelzések pedig megerősítettek abban, hogy jó irányba tartok. 

– Mivel töltitek szívesen a szabadidőt? 
Földi Ábel: – Szeretek otthon gitározni, autodidakta módon zenélgetek a szobában. Hét évig kosárlabdáztam is, de egy sérülés miatt abbahagytam. Azonban, ha van időm, szívesen játszom a barátokkal. 
Gyurkó Dániel: – A tollasozás jó időtöltés, de jártam focizni és kosarazni is. 

– Hivatásként gondoltok a táncra a jövőben? 
Földi Ábel: – Szeretném, ha a munkám egyben a szenvedélyem is lenne. Nagy álmom, hogy egy hivatásos együttes tagja legyek, de az oktatás sem állna távol tőlem. Most faktokat kell választanom az iskolában, ami nagy dilemma. Olyan dologgal szeretnék foglalkozni, aminek látom az eredményét a későbbiekben is. 
Gyurkó Dániel: – Koreográfusi álmokkal kacérkodom, mindenképpen ezen a vonalon képzelem el a jövőmet. Ám ha mégsem úgy hozza a sors, akkor az informatika és a néprajz is nagyon érdekel. 

Számos fellépés vár idén a Nógrád Táncegyüttesre 

Kovács József, a Nógrád Táncegyüttes vezetője elmondta: Ábel és Dániel nagyon elhivatottak, szeretettel és alázattal táncolnak.

Mindez alapkövetelmény ahhoz, hogy az eredmények beérjenek. A versenyre az elsők között jelentkeztek, sok szabadidejüket fel is áldozták a fejlődésért, a sikerért. 

– Büszkék vagyunk rájuk, hiszen szakmai berkekben öregbítették a csapat hírnevét. Egy párosunk – Kun Máté és Buzás Lilla – a selejtezőig jutottak, ők is szépen teljesítettek. Biztatom a fiatalokat a bemutatkozásokra, hiszen az én szakmai előremenetelemben is nagy szerepe volt a versenyeknek. Szinte kitágul a világ egy-egy megmérettetésen, sőt az ott szerzett tapasztalatok, ismeretek egyre jobbá és jobbá formálják a táncosokat. Csak a részvétellel már nyertesek azok, akiket a szakmai zsűri építő jellegű kritikákkal lát el – mondta Kovács József. 

Hozzátette: a Nógrád Táncegyüttes háza táján beindult a tavaszi zsongás. Április 24-én a csapat táncvilágnapi gálaműsorral készül a közönségnek, ahol az utánpótláscsoportok is bemutatkozhatnak. Emellett csoportosan készülnek a szekszárdi néptáncfesztiválra, valamint a tatabányai minő­sítőfesztiválon és a zalai kamaratánc-fesztiválon is részt vesznek.