Salgótarjánban is megemlékeztek az ’56-os forradalom és szabadságharcról

A megyeháza előtti emléktáblánál beszédet mondott Skuczi Nándor, a megyei közgyűlés elnöke, Fekete Zsolt, a város polgármestere, valamint Schirilla György, az emlékfutás jelképes arca. A műsorban Farkas Zoltán, a Zenthe Ferenc Színház színésze működött közre.

– Az 1956-os megemlékezésre készülve, nem hagyott nyugodni egy gondolat, ma, 2021-ben, mi lehet az, ami egy nem salgótarjáni embernek beugorhat városunk neve hallatán. A történelembe jártasabbaknak a december 8-i sortűz biztosan. A szocializmus évtizedeiben ránk aggatott kis Moszkva név talán már csak az idősebbeknek mond sokat – kezdte emlékező szavait Skuczi Nándor.

A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke hozzátette: Salgótarján és 1956 összetartoznak. Ezt eddig is tudta mindenki, csak nem nagyon voltunk rá büszkék, talán nem is nagyon emlegettük. Vagy ha igen, hát halkan, hol tiltva, hol titkolva. Még akkor is igaz ez az állítás, ha tisztában vagyunk vele, hogy forradalmunk és szabadságharcunk vérbe fojtása után maga a bolsevik hatalom volt az, aki megpróbálta Salgótarján igaz történelmét elhallgatni vagy letagadni.

– Az agyonhallgatás és a történelemhamisítás évtizedei után, a népköztársaságnak nevezett kommunista diktatúrát felváltotta a köztársaság. A köztársaság, amelyet a parlament ablakából 1989. október 23-án az a Szűrös Mátyás kiáltott ki, a Kossuth teret betöltő százezrek előtt, aki ma a Százak Tanácsának megbecsült tagjaként vigyázza nemzeti függetlenségünket. Városunk polgárainak nincs szégyenkezni valójuk, ha más tájakon járva beszélgetés közben egymás mellé kerül Salgótarján és 1956. Ellenkezőleg, mi büszkék vagyunk forradalmunkra, a tarjániak ’56-os helytállására, a munkás szolidaritás csúcsára, s büszkék vagyunk az emlékfutásra, és Valiskó Ferencre, aki nem csak a rendezvény megálmodója, hanem annak a mai napig is a motorja. Ma már az emlékfutás mind hírnevében, mind a résztvevők számában túl nőtt városunk határain. A sportteljesítménnyel emlékezni vágyók számára, méltó keretet biztosít családoknak, iskoláknak, közösségeknek, minden büszkén emlékező honfitársunknak – zárta gondolatait Skuczi Nándor.

Ezen szavak elhangzása után Fekete Zsolt, Salgótarján polgármestere mondta el az alkalomra szánt beszédét.

– Minden nemzet életében vannak kitüntetett történelmi pillanatok: a kivívott és a megtapasztalt szabadság dicsőséges napjai. A 20. században csak rövid időszakokra adatott meg a magyar népnek, hogy szabadon éljen. Ezek közül kiemelkedik az 1956-os forradalom, szabadságszeretetünk szimbóluma. 65 évvel ezelőtt a magyarság világosan megmutatta, hogy tudja, mit diktál a hűség és a hazaszeretet. Történelmünk új fejezetet nyitott, amelybe a magyar forradalmárok írták az első sorokat – emelte ki Fekete Zsolt.

Kifejtette továbbá: az a hatalom, amely az emberektől el akarja venni a szabadságot, nem lesz gazdagabb semmivel. A szabadság ugyanis sajátos természetű kincs. Csupán attól, hogy megfosztanak valakit tőle, nem lesz azé sem, aki elvette. Az elnyomó hatalom hiába fosztott meg a szólás, a boldogulás és a jólét szabadságától milliókat, a lázadás szabadságát akkor sem vehette el. A lázadó ember nem kéri a szabadságot, hanem arra figyelmeztet, hogy van neki.

– Az 1956-os forradalmárok a legtöbbet és a legdrágábbat adták, amit egy ember a hazájáért áldozhat. Adták az életüket, a szabadságukat, vállalták a száműzetést, az otthontól való elszakadás keserű kenyerét. Október 23. a törvény szerint ünnep. Nemzeti ünnepet azonban nem lehet hatóságilag elrendelni. Nemzeti ünnep csak az lehet, amelyet a nemzet szívébe fogad, amely része a nemzet emlékezetének. Ma fejet hajtunk azok előtt, akik bátorságukkal világtörténelmet írtak 1956-ban, és együttérzésüket fejezzük ki a gyászoló családoknak – zárta szavait Fekete Zsolt.

A megemlékezéssel egybekötött emlékfutáshoz kapcsolódva Schirilla György immár huszadik alkalommal érkezett futva Salgótarjánba, ezzel tisztelegve 1956 hősei előtt. A hagyományokhoz hűen ő is megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel.

– Nagypapám 101 éves korában halt meg, aki az ’56-os forradalom után ügyvédként mások mellett rendkívül sok papot és újságírót is védett, hogy ne kerüljenek akasztófára. Amikor Salgótarjánba futok, mindig nagy tisztelettel gondolok az akkoriban itt élt emberekre is. A nagypapám által ugyanis tusom, milyen szörnyű idők voltak akkor és utána is, valóban tisztelet mindenkinek, aki abban a korban helytállt – hangsúlyozta Schirilla György, az emlékfutás jelképes arca.

A megemlékezés koszorúzással zárult, majd kezdetét vette a huszonkilencedik 1956. október 23-i emlékfutás, váltó-, és családi futás a December 8. téren.