2021.09.26. 15:20
Pásztor Erzsi anekdotákkal idézte fel élete 85 évét Mohorán
Az országban több helyen köszöntötték a napokban Pásztor Erzsi Kossuth, Jászai Mari – és Balázs Béla díjas színművésznőt nyolcvanötödik születésnapja alkalmából. A sorból nem maradhatott ki a Tolnay Klári Emlékház sem, amihez az ünnepelt sok-sok szállal kötődik.
Forrás: NMH
Fotó: H. Cs.
Szombaton délutánra a múzeum belterének központi helyiségét úgy alakították ki a szervezők, a tulajdonos Balla István vezetésével, mintha az üdvözlő és méltató személyiségek Pásztor Erzsi otthonába látogatnának el, és a kanapéra, vagy a fotelekbe huppanva, kedélyesen beszélgetnének a születésnap alkalmából a magyar színjátszás egyik legkiválóbb alakjának szerepeiről.
Felvezetésként Mohay Gábor Kazinczy-díjas előadóművész idézte fel a művésznő pályafutását, jelentősebb alakításait, természetesen nem hagyva ki kötődését, összekapcsolódását Tolnay Klárival.
Ezután lépett be nagy taps kíséretében az ünnepelt, és a szoba falaira tekintve, találkozva önmagával, hamisítatlan humorával megjegyezte: „ennyi fejem, ennyi helyen”, majd a rím kedvéért hozzáfűzte, „és mindez kedves emlék nekem”.
Csengőszóra érkezett meg az első két vendég, Korcsmáros György és Böhm György Jászai Mari-díjas rendezők, akikkel aztán megkezdődött az elmúlt évtizedeket és a jelenkort is felemlegető terefere. Érdekes történetek bukkantak elő a múltból: például amikor két kolléganő is visszaadta azt a szerepet, amit Pásztor Erzsi nagyon szeretett volna eljátszani, míg végül rá esett a választás.
Egy másik múltidéző anekdotából megtudtuk, hogy egyszer Sárospatakról Pécsre nagyon rövid időn belül kellett leérnie a művésznőnek, de mindkét érte hívott taxi lerobbant, végül aztán egy katonai helikoptert hívtak, ami őt a baranyai megyeszékhelyre szállította, hogy a világ minden kincséért se késse le a fontos premiert.
Az újabb csengetésre a pályatárs és barát, Tóth Enikő toppant be, akivel az előző nap tartott budapesti színházi köszöntésről beszélgettek. Pásztor Erzsit rendkívüli módon meghatotta a felé irányuló szeretet, és amikor felmerült, hogy ugyan mi lett a sorsa a nyolcvanöt szál virágnak, amit kapott, a művésznő egykedvűen közölte: „hát hol végezte volna, mint a vödörben”.
Az est során Pásztor Erzsi kijelentette, az élet legnagyobb ajándéka számára, hogy ebben az idős korban is még a színpadon lehet, mi több, főszerepeket játszhat, és tréfásan közbevetette, fiatalon rengetegszer alakított idősebb karaktert, de most már fordítva nem történhet mindez.
Az ünnepeltet a műsor során szintén üdvözölte a Mohorai Népdalkör népviseletbe öltözött tagsága, ráadásul az emlékházban egy életmű kiállítás is megnyílt Pásztor Erzsi pályafutásáról, amely november 1-ig látogatható.