Falumúzeumban keltik életre a hagyományokat – így éltek egykor a rimóciak

Az önkormányzat megvásárolt egy régi, rossz állapotban lévő parasztházat, s miután felújították, abban alakították ki a falu múzeumát. Virág László, a település gondnoka elmondta, hogy a tárlaton látható különböző eszközöket, tárgyakat a falu lakossága ajánlotta fel.

A múzeumba látogatók képet kaphatnak az egykori rimóciak mindennapi életéről. A ház udvarán, mint egykor, ma is ott látható a gémeskút, s az ahhoz tartozó vályú, amely háztáji állatok itatására szolgált elsősorban.

Az épületben lévő tisztaszobát hagyományos módon rendezték be. A falakra régi fotókat, szentképeket akasztottak, az 1800-as évekből származó ruhás láda teteje pedig szentek kis szobrainak és régi csatos imakönyvnek ad helyet. A felvetett tornyos ágy, a lóca, a régi asztal, szekrény, benne a ruházat mind-mind a nagyszülők, dédszülők idejét idézi.

Hasonló módon rendezték be a konyhát is, ahol a sarokban vizespad és lavór áll, régen itt tisztálkodtak az emberek.

Benkó József az egyik idegenvezető elmondta, hogy a faluban nagy hagyománya volt a kender termesztésének és feldolgozásának, ezért az egyik helyiségben az ehhez használatos eszközök láthatók: kendertörő, tiló, héhely, gereben, csörlő, guzsaly, szátva.

A ház végén lévő fészerben az egykor használt mezőgazdasági eszközöket tekinthetik meg a látogatók. A faluban régen sok szőlőt termesztettek, így a szőlő feldolgozásához használt tárgyakat, darálót, prést, hordót is elhelyeztek a múzeumban, Benkó József hozzátette, hogy valamikor nemcsak a must érlelődött borrá egy-egy háznál, hanem helyben sütötték a kovászos kenyeret is.

Az erre utaló eszközök szintén láthatók a falumúzeumban, amelynek kettős szerepe van: egyfelől segít megőrizni mindazokat a tárgyakat, amelyeket az elődök használtak, s rajtuk keresztül bemutathatóvá válik elődeink élete. Így a fiatalok jobban megismerhetik felmenőiket, erősödhet bennük a lokálpatriotizmus, az ősök iránti tisztelet.