Emlékeztek még? Tömegeket mozgatott meg régen a salgótarjáni lengyel piac

Aki a harmincas vagy a negyvenes éveiben jár biztosan emlékszik a salgótarjáni használtcikk-piacra, vagy, ahogy mindenki hívta a lengyel piacra, amely olcsó és bőséges kínálatával olyan hatalmas tömeget vonzott vasárnaponként a salgótarjáni Tóstrandra, hogy parkolni is alig lehetett.

Bőven akadt itt minden, mi szem-szájnak ingere, hasznos és haszontalan, a lényegét az olcsósága adta. A lengyel, román, szlovák vagy éppen a magyar kereskedők az asztalaikról, a földről, dobozokból, olykor még a csomagtartóból is kínálgatták portékáikat, a vásárlók pedig csak özönlöttek, kerestek, kutattak és persze alkudoztak.

Lényegében itt mindenfélét lehetett kapni a bolti ár feléért vagy a harmadáért, emellett a kínálat is szerteágazott: a kávéskészleten át egészen a búvárszivattyúig mindenre volt igény. Keresték a zoknit, a bugyit, a farmert, a sportcipőt, a magnókazettát, a VHS-t, a telefont, a függönyt, a szőnyeget, az asztalterítőt, az alkoholos italt, az édességet, de nagy sláger volt a búvárszivattyú, a zsebszámológép, a digitális karóra és a sárga kazettás videojáték is.

Leszorították trónjáról a butikost

A mindenekelőtt olcsóságukról híres KGST piacok, vagy, ahogy mindenki hívta a lengyel piacok a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején szinte minden nagyobb nógrádi városban jelen voltak. A vásárlók örültek a megfizethető árunak, a bőséges választéknak, szemben a kisboltokéval, ahol a szűk kínálat nemegyszer az aránytalanul magas árakkal párosult. A kereskedőknek a siker kulcsát az adózatlanul behozott termékek jelentették, amiket olyan alacsony áron kínáltak, amellyel a kisiparosok nem tudtak versenyezni. Még annak ellenére sem, hogy sok olyan terméket árultak, amelyek, lényegesen jobb minőségűek voltak, mint a külföldiek.

A butikosoknak egy idő után elegük lett, több helyen tiltakozni kezdtek. Balassagyarmaton például 1991 novemberében a helyzet odáig fajult, hogy a helyi kereskedők egészen a polgármesterig mentek, hogy bezárassák a lengyel piacot.

– Kétségtelenül igazuk van a vállalkozóknak és a kereskedőknek abban, hogy a piac léte rontja az ő „boltjukat”, hiszen nagyon sokan nem náluk vásárolnak. A minőség is valóban lényegesen alacsonyabb színvonalú, mint az ő üzleteikben, s a hibás termék visszavételére nincs garancia. Ám ez már legyen a vásárlók rizikója – reagált a kialakult helyzetre dr. Németh György, Balassagyarmat akkori polgármestere. Hozzátette, hogy a kereskedők akár azt is megtehetnék, hogy mérséklik az áraikat, s ezáltal becsalogatnák boltjaikba a vevőket – olvasható a Nógrád Megyei Hírlap 1991.november 19-i számában.

Gyűltek a fekete felhők a piac felett – Letartóztatták a lengyeleket?

A gépezet még évekig olajozottan működött, az illetékesek sokáig nem kezdtek semmit a helyzettel. Csakhogy az évek múlásával a szabályok szigorodtak, az árusok alkalmanként pakolni kényszerültek.

A megyeszékhelyen kezdetekben a külföldi kofák a város szívében, a mostani piac mögött és a sportcsarnok területén is árultak, előbbi helyen a közlekedők, utóbbin leginkább a pénzügyőrség szemét zavarták. Utóbbi miatt valósággal izzott 1989 augusztusában szerkesztőségünkben a telefon. Egymást érték a bejelentések, miszerint Salgótarjánban a lengyel piacot megszüntette a pénzügyőrség. Volt olyan telefonáló, aki egyenesen azt állította, begyűjtötték, letartóztatták a lengyeleket.

Az eseményekre a Salgótarjáni Vám- és Pénzügyőrség akkori parancsnoka úgy reagált: — Mi a jogszabályoknak megfelelően jártunk el. Ugyanis devizahatósági engedély nélkül senki nem cserélhet pénzt.

A lakosság az önkormányzatot és a hivatalos szerveket támadta a piac körül kialakult kusza állapotokért, ezért megszüntetni nem akarták, inkább a város szélére elköltöztették. Így nyitotta meg kapuit 1989 októberében a salgótarjáni használtcikk-piac, avagy a lengyel piac a Beszterce-lakótelepen, amely egészen a kétezres évek elejéig működött.

A zsebtolvajok Mekkája, az agyafúrt kereskedők Kánaánja

A hatalmas forgalom a bűnözőket is csábította. Akkoriban a kempinghez közlekedő, lengyel piaci autóbuszjáraton több zsebtolvajlás is történt, de nemcsak ezért aggódhatott a vásárló: az agyafúrt árusokkal is vigyázni kellett.

A salgótarjáni lengyel piacon mind gyakrabban becsapják a gyanútlan magyar vásárlókat – olvasható a Nógrád Megyei Hírlap 1990. november 19-i számában. Mint írják, a „leleményes” eladók rendre külföldiek, főleg lengyelek, románok, esetenként szlovákok. A piros paprikába téglaport kevernek, ezáltal növelik meg a csomag tartalmát. A vevő hiába ad ki érte 700-800 forintot, fájó szívvel dobhatja el a portékát, mivel az használhatatlan.

Búvárszivattyúba rejtett pénz, pecsétgyűrű a kakaóporban?

Bizony sokszor megesett, hogy a vásárlók egyáltalán nem azt kapták amire számítottak. Egy somosi olvasónk meglepve észlelte, hogy az általa vásárolt búvárszivattyú nem működött. Mit tehetett szétszedte: 96 ezer forintot talált a készülékben. Szóbeszédek szerint volt, aki porszívót vásárolt, ami egy minitévét rejtett, de olyan is, hogy az 1 kg-os kakaópor több ezer forintos pecsétgyűrűt. Állítólag még az is előfordult, hogy egy vevő piacon vásárolt farmerkabátjában egy 100 dollárost talált bevarrva. Vélhetően ezek mind csempészáruk voltak – írta a Nógrád Megyei Hírlap 1989 október 24-i száma.