Kitüntették a Nógrád Megyei Szakképzési Centrum kancellárját

– Szívügyeként tekint a szakképzésre. Honnan a szakmák iránti szenvedély?

– Egy mátraalmási erdészcsalád gyermekeként mondhatni beleszülettem. Már a nagyszüleim is erdészek, tehát szakemberek voltak, akárcsak a szüleim. Gyerekként én is rendszeres látogatója voltam a fák rengetegének. A természet szeretete, illetve a minket körülvevő világ megismerése iránti vágy már fiatalon a famegmunkálással foglalkozó szakmák irányába vonzott.

– A pályaválasztásnál más szóba sem került?

– Valójában a vassal való munka is érdekelt, hiszen a keresztszüleim ezzel foglalkoztak, de végül az erdészeti technikum mellett döntöttem. Onnan egyenes út vezetett tovább a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemre, ahol 1993-ban végeztem, mint okleveles faipari üzemmérnök. A diploma megszerzése után a pétervásárai erdészetnél kezdtem dolgozni. Mivel gyerekkorom óta elhivatott voltam a természet iránt, úgy döntöttem, hogy tovább bővítem a környezetvédelemmel kapcsolatos ismereteimet, azonban abban az évben Sopronban nem indult ilyen szakágban képzés.

– Jól sejtem, hogy ezzel nem adta fel az álmát?

– Abszolút, sőt! Úgy éreztem, hogy elég motivált vagyok ahhoz, hogy egy addig számomra ismeretlen területen is kipróbáljam magam, így beadtam a jelentkezésemet a pedagógiai szakra, ahol a műszaki tanár pályát választottam. Egy évvel később elindult a környezetvédelmi szakmérnöki képzés is, így az erdészetnél töltött két évem alatt, párhuzamosan két szakot végeztem el az egyetemen. Később a tanári képesítésem repertoárját is gyarapítottam a környezetvédelmi szakkal, de azt az oklevelet már az új munkahelyemen, a bátonyterenyei Fáy András Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium tanáraként szereztem meg.

– Az oktatásban a ranglétra minden fokát végigjárta.

– Egy éve voltam pedagógus, amikor 1996-ban egy környezetvédelmi technikus osztálynak lettem osztályfőnöke. Az akkori igazgató, Csank István Csaba 2001-ben felkért a közoktatási igazgatóhelyettes pozíció betöltésére, amelyet elvállaltam. Később gyakorlati oktatásvezető is voltam az intézményben, majd a Fáy-t 2008-ban összevonták a salgótarjáni Borbély Lajos Szakközépiskolával, amelynek szakképzési igazgatóhelyettesévé választottak. Innen kezdve a szakképzéssel kapcsolatos feladatok ellátásáért feleltem, de persze emellett folyamatosan oktattam a faipari és a környezetvédelmi szaktárgyakat a diákoknak. Ezt követően 2013-tól igazgatóként vezettem az összevont intézményt egészen 2015-ig, a Salgótarjáni Szakképzési Centrum megalakulásáig, amelynek négy éven keresztül főigazgatója voltam, majd 2019-től kancellárja lettem.

– Könnyen vette a kezdetekkor a szakképzés megreformálásával felmerülő akadályokat?

– Szeretem az új kihívásokat. A csapatommal kilenc megyei iskolát integráltunk, ugyanis hat évvel ezelőtt még annyi intézmény tartozott a centrumhoz. Ehhez hasonló folyamatot senki sem vitt végbe azelőtt ezen a területen. Talán nem tűnik dicsekvésnek, ha azt mondom: sikerrel jártunk. Tapasztalataim szerint nagy volumenben gondolkodva sokkal egyszerűbb gazdálkodni, beruházni, de még oktatásirányítást szervezni is, mint egyszerre sok apró helyen, külön-külön.

– A közelmúltban rangos díjat vehetett át. Számított rá, hogy ilyen tárgykörben ismerik el a munkáját?

– Dehogy, teljesen meglepett, amikor azzal szembesültem, hogy nekem ítélték oda a Nógrád Megye Gazdaságáért díjat. Ugyanakkor büszke vagyok arra, hogy szemmel láthatóan szűkebb hazánk vezetése osztja az álláspontomat, amely szerint a gazdaság szakképzés nélkül nem működik, és fordítva. A gyakorlat az egyik legfontosabb alappillére az új duális oktatási rendszernek. Ennek lényege, hogy az ágazati alapismeretek elsajátítása után a diákok munkaszerződést kötnek az egyik partnercéggel. A fiatalok az ott eltöltött gyakorlatorientált tanévek alatt úgymond „élesben” vértezhetik fel magukat a szaktudással, ami mind a vállalkozásoknak, mind a tanulóknak előnyös. Fontosnak tartom azonban kiemelni, hogy ez az elismerés nem csak az enyém, hanem azoké a kollégáké, iskolavezetőké és oktatóké is, akik részt vesznek a duális szakképzés megvalósításában. A díj helye természetesen a szakképzési centrumban van, hogy emlékeztessen minket rá: mindig tehetünk és tennünk is kell a fejlődés érdekében.

– Milyen elképzelései vannak a jövőt illetően?

– Több jelentős beruházás is zajlik jelenleg a Nógrád Megyei Szakképzési Centrumnál. Például hozzáláttunk az ágazati képzőközpont kialakításához, illetve a független vizsgaközpont létrehozása is folyamatban van. Emellett Balassagyarmaton a Mikszáth Kálmán Technikum átalakítása, tetőtér beépítése zajlik jelenleg. Nyilván minden, a fenntartónk által felkínált lehetőséget szeretnénk megragadni ahhoz, hogy az iskoláinkat a 21. század elvárásainak megfelelően tudjuk felszerelni. A kancellári megbízatásom 2024-ig tart, és ha lehetőségem lesz rá, illetve ismét bizalmat szavaznak nekem, akkor mindenképpen tovább szeretném folytatni az elkezdett munkát.

Teljes embert igényel a feladat

A Nógrád Megyei Szakképzési Centrum fenntartója, az Innovációs és Technológiai Minisztérium 2019-ben úgy döntött, hogy az egyetemek mintájára kettős irányítást vezet be a szakképzési centrumoknál. Gembiczki Ferenc főigazgatóként pályázta meg a kancellári pozíciót, sikeresen.

– Immár két éve az üzemeltetéssel és a működtetéssel kapcsolatos feladatok ellátása mellett a vállalatokkal, a gazdasági szereplőkkel, a városvezetőkkel, illetve a civil szervezetekkel való kapcsolattartásért felelek. Ez lényegében nem új tevékenységi kör számomra, hiszen korábban is foglalkoztam ilyesmivel, amennyire időm engedte. Most a kancellári és főigazgatói szerepkör szétválasztásának köszönhetően sokkal több hangsúlyt kapnak ezek a feladatok, amelyek maradéktalan ellátása véleményem szerint tényleg teljes embert igényel – hangsúlyozta a kancellár, majd hozzátette: a cégekkel való partneri kapcsolatok kialakítását nagyban segíti, hogy immár tíz éve lakhelyén, Bátonyterenyén képviselő-testületi tag.