Hihetetlen alkotások: huszonhatodszor rendezték meg a ceredi nemzetközi művésztelep kurzusait

Nem sokszor sorakozott annyi autó a szép természeti környezetben fekvő, néprajzi emlékekben, hagyományokban gazdag észak-nógrádi, határ menti település Kossuth Lajos nevét viselő utcájában és annak környékén, ahol a művésztelep központi épületei találhatók, mint az elmúlt hétvégén, augusztus 14-én. Jelezvén, hogy az úgynevezett ART Piknik jószerivel egész napos programsorozatára meghívottak közül sokan tettek eleget a szíves invitálásnak.

Mintegy félszáz művész működött közre

De olyan sem volt még, hogy a július 9-i kapunyitás óta nem kevesebb mint hat szekció működött egymás után a csaknem tucatnyi országból érkezett mintegy félszáz professzionális művész közreműködésével. Az elsőt, a Péter Szabina esztéta által irányított audiovizuális csoportot a Kun Cecília és Sánta Eszter vezette kortárs textilművészek követték, majd következtek a szobrászok, valamint a Next Generation elnevezésű művészeti projekt képviselői, és ugyancsak azonos időszakban került sor a lengyel–magyar és az úgymond hagyományosnak tekinthető Art Colony művésztelepre. Ezek élén Josef Suchoza, Miroslav Zelinsky, Tomas Piars, valamint Fürjesi Csaba tevékenykedett. Valamennyi esetben a helyi, azaz ceredi gyökerű Kaspár Gyöngyvér, a Kaposvári Egyetem hallgatója volt az asszisztens. Felsorolni is lehetetlen, hogy a bő öt hétnek hányféle kollektív és egyéni konkrét művészeti megnyilvánulása volt, s hasonló a helyzet – pedig az csak egy napot jelentett – az augusztus 14-i, több helyszínes programok, kiállítások esetében is. Az alábbiak azonban feltétlenül említést érdemelnek.

Minden percben képes észrevenni a költészetet

Bár Kun Cecília, az Ars Longa Nonprofit Művészeti Egyesület kiadásában megjelent, Kollázs című kötetének dátuma 2020-at jelöl, a nagyközönség ezúttal ismerkedhetett meg az alapvetően képzőművészként ismert alkotó verseivel. A könyvpremieren Petyi János és Pintér Gábor színművészek – akik ugyancsak rendszeres közreműködői a ceredi színházi jellegű produkcióknak – egy performance-t mutattak be a textilszekció művészei által készített alkotások felhasználásával. Kun Cecília személyében Bíró Zsófia – aki maga is jeles tollforgató és a könyv első borítójának fülszövegét írta – költőre talált: egy olyan emberre, aki arra képes, hogy a létezés minden percében, ráncában és korcában képes észrevenni a költészetet.

Az első kötetes szerzővel Haik Viktória színésznő beszélgetett. Arra kereste a választ, hogy eleddig miért nem publikálta verseit. A válaszokból kiderült, hogy – bár régen, jószerivel gyermekkorától ír is –

személyes ügynek tartotta gondolatainak, érzelmeinek ilyen jellegű, azaz verbális megfogalmazását. Bíró Zsófia ösztönzésére azonban változtatott e felfogásán, és nem bánta meg. Annál is kevésbé, mert a kötet címében és formai megjelenítésében jelen van vizuális kifejezésmódja is. A jelenlévők egy-egy oldalszám megjelölésével Haik Viktória előadásában meghallgathattak és élvezhettek néhány verset.

Nagy elismeréssel beszéltek a rendezvényről

A könyvbemutatót követően a rendezvények centruma a művésztelep kertjén belül az ugyancsak specialitásnak számító Rönkszínház színpada lett, ahol Kenyeres András volt a műsorvezető. Jó szívvel konferálta be a helyi asszonykórust, amelyik hangulatos csokrot adott elő a ceredi hagyományokat őrző repertoárjából. Ezt követően a megyei közgyűlés elnöke, Skuczi Nándor, valamint Becsó Zsolt országgyűlési képviselő kért, illetve kapott szót. Mindketten nagy elismeréssel beszéltek a negyedszázaddal ezelőtt alapított és immár a 26. rendezvénysorozatához érkezett művésztelepről, amely szinte intézményként definiálható, és ennek megfelelően messze túlmutat eredeti küldetésén. Ezt az értékítéletet fejezi ki a Nógrád Megyéért díj, amelyet a közgyűlés nevében nyújtottak át Fürjesi Csabának. Az ő személyes érdemeit, az elmúlt időszakban kapott elismeréseit külön is méltatták.

Már régen átlépte a szokványos kereteket

Nevezett köszönetet mondott a megyei kitüntetésért, és dr. Nátyi Róbert szegedi művészettörténésszel – aki ugyancsak rendszeresen visszajár Ceredre – bemutatta a 2016–2020 időszakot átfogó újabb reprezentatív albumot. Ez már a harmadik a művésztelep történetét sajátos módon, sok-sok illusztrációval feldolgozó kiadványok sorában.

A méltatás egybeesett azzal az okfejtéssel, amely arra kereste a választ, hogy művésztelep-e még a ceredi. Egyöntetűen állapították meg, hogy már régen átlépte a szokványos, úgymond klasszikusnak tartott kereteket. Egyedi módon forrt, illetve forr össze a falu múltjával, jelenlegi életével, az itteni lakossággal, és őket is képviselve nyit kaput Európára, a világra. Minden évben sajátos tematikára felfűzve teremt szerves kapcsolatot más művészeti ágakkal. Idén a Hangár volt a mottó. Az egyre inkább estébe hajló időben meg lehetett tekinteni a jövőre, a fejlesztésekre vonatkozó néhány tervet, kiváló zene szólt és kedves vendéglátásban, remek gasztronómia kínálatban is részük volt a meghívottaknak, a rendezvényre regisztráltaknak.

Melegszívű fogadtatásban részesült

A baráti diskurzusok során megkértük Erich Gruber salzburgi művészt, hogy legyen szíves, mondja el benyomásait. A főként fekete-fehér grafikákat, rajzokat létrehozó alkotó úgy érzi, hogy mindenki nagy szeretettel, meleg szívvel fogadta, és ez a lelki atmoszféra mindvégig a művésztelep jellemzője volt. Ami pedig saját műveit illeti, azokban – a hosszú megfigyeléseken, a település sajátosságainak alapos feltérképezésén, úgymond letapogatáson alapuló – új élményeit igyekezett megfogalmazni.