Meglepő titkot árult el a Palócföldön vendégeskedő Korda házaspár

– Hogyan élték meg a Reptér című dal újraforgatását?

Korda György: – A Reptér máig talán a legnépszerűbb számom, erre figyelt fel a tavaly hetvenedik születésnapját ünneplő Ferihegy, azaz a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér vezetése. Már 2020-ban megérkezett hozzánk a felkérés, de sajnos a járványhelyzet teljesen átírta a terveket. A legnagyobb boldogságunkra, három hónappal ezelőtt jelezték, mehet a forgatás. Hazánk egyik legnevesebb kliprendezője, az Indián művésznevet viselő Galler András és csapata irtóztatóan profin dolgozott. Az egész munka hatalmas öröm volt számomra, de még nagyobb boldogságot jelent, hogy amióta a dal felkerült az internetre, már közel négymillióan lájkolták. Egyáltalán nem gondoltam volna korábban, hogy egy háromperces klip összeállítása ilyen komoly munka. Tizennégy órán keresztül dolgoztunk együtt, de a végén tökéletesen összeállt az egész. Kedves lett, vicces lett, izgalmas lett, és szerencsére Klárika is kapott szerepet benne. Abban az egy mondatban is annyi báj és elegancia van, ez a klip legjobb része!

– Ha már az eleganciánál tartunk: az önök egyéniségére ez feltétlenül jellemző.

K. Gy.: – Mind a ketten szeretünk elegánsan fellépni. Ez voltaképpen döntés kérdése, mert jöhetnénk akár egy szál rövidnadrágban, tépett pólóban, lyukas farmerben, de én úgy érzem, hogy a közönség, akitől mi mindent kaptunk, megérdemli, hogy méltóképpen megtiszteljük. Egyébként Klárika is mindig a legszebb ruháiban tündököl.

Balázs Klári: – Nagyon fontos, hogy az ember a színpadon hangilag és külalakban egyaránt a maximumot adja. Aki egyszerű utcai ruhában lép fel, úgy vélem, lenézi a közönséget, a rajongótábor azt az eleganciát akarja látni tőlünk, amit az évtizedek során megismert és megszeretett. Természetesen a piacra én is farmerben és sportcipőben megyek, de ha dolgozunk, az egészen más, az nem hétköznapi.

– A világjárvány okozta korlátozások mennyire viselték meg önöket?

B. K.: – Nagyon nehéz volt minden, át kellett alakítani a teljes életünket. Én a háztartásra összpontosítottam az energiát, hogy otthon tisztaság legyen, nem engedtem be senkit, sütöttem, főztem, takarítottam, fertőtlenítettem. Mára teljesen megszoktam ezt az új élethelyzetet.

K. Gy.: – Természetesen a legfontosabb az egészség, ennek megőrzésére törekedtünk leginkább az elmúlt évben. Klárikának nem engedtem, hogy segítséget hívjon, nehogy elkapjuk a betegséget, így otthon mindent ő csinált. Ha hiszi, ha nem, másfél esztendeje nem jártunk étteremben. Ha volt valami pozitív velejárója a pandémiának, az, hogy megtanultunk átlagemberként élni.

– A feloldásokat követően most már „durr bele” módon jöhetnek végre a koncertek.

B. K.: – Ez így van, de több felkérést mondunk vissza, mint amennyit elfogadunk. Egy nap legfeljebb kettőt vállalunk, annyira azért nem hajtjuk a pénzt. Ez is éppen elég, és óriási öröm, hogy újra találkozhatunk a közönséggel.

K. Gy.: – Igen, megy tovább a mókuskerék, mennek tovább a pókerközvetítések, megy tovább a szállodánk, megy tovább az éneklés, elindult az élet és mi boldogok vagyunk!