Harminc éve vigyáznak a rendre a nógrádi polgárőrök

– Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?

– A rendszerváltás a magyar közrendvédelemben óriási fordulatot hozott, hiszen az önkéntes rendőrség, illetve az önkéntes határőrség megszűnésével betöltetlen űr keletkezett. Ez pedig igencsak kedvezett a bűnözésnek, a mutatók egyre elszomorítóbban alakultak, tehát gyorsan kellett egy megfelelő, alulról szerveződő alakulatot találni, amely ellátja az elődök feladatait, ez lett a polgárőrség. 1991 első felében létrejött az Országos Polgárőr Szövetség, és hazánkban az elsők között, rá három hónapra a nógrádi egyesületek szövetsége is megalakult. Még abban az esztendőben tizenöt településen formálódott csoport, rendkívül lelkes, odaadó, a saját lakókörnyezetéért tenni igyekvő személlyel, akik közül ötvenketten mind a mai napig a tagságunkban munkálkodnak. Jómagam, munkahelyemből adódóan a magyarnándoriakhoz csatlakoztam, ott az egyik alapító vagyok.

– Kezdetben az eszköztár terén igen sanyarú helyzettel szembesültek.

– Szinte semmink sem volt, üres kasszával, de annál nagyobb szívvel és elszántsággal indultunk el az úton. Saját autókat használtunk, magunk fizettük minden esetben a benzint, parányi irodákban dolgoztunk, már ha egyáltalán volt ilyen, de többnyire a lakásunk egyik helyisége felelt meg a célnak. De a csapat lelkesen végezte az önkéntes munkát, zökkenőmentessé és részletesen kidolgozottá vált a járőrszolgálatok megszervezése, és ami a legfontosabb, a rendőrség is hamar észrevette, bátran számíthat a mi hatékony segítségünkre a közbiztonság megőrzésében. Ma már nem ritka a közös járőrözés az egyenruhásokkal, ha valami kirívót észlelünk, azonnal telefonálunk, és a legrövidebb időn belül megtörténik a hatósági intézkedés.

– Melyek voltak a folyamatos fejlődés legfőbb mutatói?

– Először a tagság fokozatos gyarapodását említeném. Az alapítók nagyon serényen láttak hozzá a toborzáshoz, ami eleinte nem ment könnyen, hiszen nehéz volt kimozdulni bárkinek a családi tűzhely mellől, ráadásul társadalmi megbízatást teljesítve, de később egyre gördülékenyebbé vált. Másrészt különböző támogatások, felajánlások, egyéb hozzájárulások jóvoltából az eszközállományunk is gazdagodott. Korszerűbb gépjárműveket szereztünk be, irodákat béreltünk, megvásároltuk a ma is viselt egyenruhákat. Szerencsére a lakosság igen gyorsan elfogadott bennünket, nőtt a bizalom irántunk, remek ötlet volt a Szomszédok Egymásért Mozgalom létrehozása a szűkebb lakókörnyezetben a kölcsönös figyelem erősítése érdekében, ami igen lényeges előrelépést jelentett. Ma már külön törvény rendelkezik rólunk, a Belügyminisztérium részéről állandó, és nem kis mértékű állami támogatásban részesülünk, illetve a Vidékfejlesztési Program és a Magyar Falu Program pályázatait is igyekszünk kihasználni. Ez utóbbira jó példa, hogy Őrhalomban megvásároltuk a takarékszövetkezet bezárt épületét, ahol jelenleg a térségi polgárőriroda kialakítása zajlik, amit hamarosan át is adhatunk az ottani kollégáknak.

– Eközben sorra kötötték az együttműködési megállapodásokat.

– Amikor 2005-ben megválasztottak a megyei szövetség élére, törekedtem arra, hogy minél szélesebb körre terjesszük ki a kapcsolatrendszerünket. Így kötöttünk hivatalos megállapodást többek között Nógrád Megye Önkormányzatával, a megyei rendőr-főkapitánysággal, a Balassagyarmati Fegyház és Börtönnel, a kormányhivatallal, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal megyei igazgatóságával, a hadkiegészítő parancsnokság utódján keresztül a honvédséggel. De említhetem a vízügyi igazgatósággal való jó viszonyunkat, a polgárőrök közreműködnek az árterek, a folyó menti övezetek tisztaságának megőrzésében, a parlagfű-mentesítésben. Nem beszélve az egyes helyi önkormányzatokról, hiszen 2021-ben már százhúsz településen működik csoportunk, és ötvenkét polgármester maga is polgárőr.

– Mit tartogat a jövő?

– Ha évekkel ezelőtt körbetekintettünk az állományunkon és megvizsgáltuk az életkori összetételt, bizony fokozatos elöregedést tapasztaltunk. Nem véletlen, hogy megindítottuk az ifjú polgárőrök mozgalmát, ami ma országosan példaértékűnek számít. Ennek alapját a rendvédelmi szakközépiskolások képezik, de más intézmények diákjai is szívesen csatlakoznak hozzánk. Számukra rendszeres a képzés, tehát nagy figyelmet fordítunk az utánpótlásra, egyben segítjük a fiatalok rendvédelmi szervek felé irányuló pályaorientációját. Az ifjú polgárőreink száma idén százhatvan főre bővült. Természetesen a jövőben is lényeges cél, hogy a városoktól a legapróbb falvakig Nógrád megye minden lakosa a lehető legnagyobb biztonságban érezze magát.

Díjakat osztottak

A megyei szövetség a 30. évforduló alkalmából oklevéllel jutalmazta azokat, akik a kezdet kezdetétől szolgálatot teljesítenek: Bohács István, Gyucsák András, Oravecz András (Mátraterenye), Sándor István, Vass Miklós (Magyarnándor), Benkó László, Benyó János, Dombai Gábor, Drégelyi József, Gazdag Gábor, Kemencei József, Kiss István, Koleszár László, Pásztor Tibor, Rados Gábor (Drégelypalánk), Kovács János Ferenc, Mácsik László, Nándori Márton, Soltész János, Szenozicska Lajos (Bercel), Kelecsényi József, Kelemen Zoltán, Mikula András, Mikula József, Szabó Endre, Szabó József, Szabó Győző (Hollókő), Deák Dénes, Kereszti Richárd, Lehoczki Barnabás (Piliny), Baranyi Ferenc, Dudás Sándorné, Dudás Sándor (Szécsény), Garamvölgyi Ernő (Mohora), Bada Barnabás (Rimóc), Csiri László, Deák Ervin, Fehér Tibor, Greczula György, Mucsik István (Keszeg), Istók János, Kovács Pál, Kozma László, Lőrik András, Lőrik László, Márton András, Mender Bertalan, Strehó Bertalan, Szabó Ottó (Nagylóc), Bóta András, Hodászi Ferenc, Oszagyán Gábor (Őrhalom).