Kitartottak, de lelkileg megviselte a járvány a nógrádi lemezlovasokat

Gyurcsák Tamás mátraterenyei DJ és rendezvényhangosító eredeti szakmáját tekintve gépészmérnök, így be tudott kapcsolódni az édesapja műhelyében folyó munkálatokba. Saját vállalkozásában nem pörgetheti a lemezeket az esküvőkön, és rendezvényeket sem hangosíthatott jó ideje.

– Szó szerint katasztrófaként éltem meg. Ha nem dolgozhattam volna édesapám autószerelő műhelyében, akkor nem tudtam volna eltartani a családomat – mondta a fiatalember. – A zene az életem, már csak ezért is kellemetlenül ért, hogy sok lakodalmat lemondtak. A Palacsintafesztivál például tejesen az én projektem volt.

Most megtapasztaltam, ha egy vállalkozó nem áll több lábon, akkor elveszett. Lelkileg is rosszul éltem meg, hogy nem dolgozhatok. Aztán kitaláltam magamnak egy elfoglaltságot: internetes videókon tanulmányoztam az asztalosmunka fortélyait, s így régi konyhaasztalokat újítottam fel, valamint egy 1918-as tálalószekrényt. Megtanultam, hogyan kell a fával bánni, csapolni, szépen megmunkálni. Élveztem az alkotás folyamatát.

Nagy Tamás szintén lemezlovas, őt a salgótarjáni Beszterce-lakótelep erkélypartijairól ismerhetjük.

– Komolyabban tizenkét éve zenélek. Először csak születésnapokra, és baráti rendezvényekre hívtak, majd egy udvarházban adtam partikat. Aztán szerencsére sorban jöttek a lakodalmak, így nem éltem meg rosszul a járványhelyzetet. Amikor tavaly nyáron feloldották a korlátozásokat, minden hétvégém foglalt volt. Még október végén is lakodalomban zenéltem. Aztán pedig erkélypartit adtam, mivel hiányzott a zenélés. Az idei nyár már foglalt. Mivel eredetileg hegesztő a szakmám és gyárban dolgozom, ezért nem éreztem meg a kiesést. Ha minden így marad, mint eddig, akkor nem panaszkodom.

Szmilek Gábor 2002-ben kezdte a szakmát, körülbelül nyolc-tíz éve űzi igazán az ipart. Főleg lakodalmakban és egyéb rendezvényeken zenél. Gábor szerint több lábon kell állni.

– Kisterenyén egy gyárban vagyok CNC-gépkezelő, és mellette másodállásként vállalok lemezlovas-feladatokat. A tavalyi és az idei év sem volt annyira rossz, mert amint feloldották a korlátozásokat, már ugrásra készen álltam. Lakodalmakon, leány- és legénybúcsún, születésnapon és egyéb rendezvényeken zenéltem. Nagy Tamással tartottunk néhány erkélypartit a Beszterce-lakótelepen. Pár éve elkezdtem zenét írni. Most, hogy több szabadidőm lett, jobban ráhangoltam magam a produceri munkára, vagyis a zeneszerkesztésre. A pandémia előtt Lotfi Beginek is besegítettem, mint DJ-producer. Ők kértek fel, hogy kész szövegre írjak zenét, és ebből csináltunk remixet. Összességében nem zártam rossz évet, mert a szabályok betartásával mindig voltak kisebb rendezvényeim – fogalmazott Szmilek Gábor.

Nem csak az anyagi része hiányzik

Persik Szabolcs neve jól cseng a szakmában. Sokan ismerik a megyében, mivel harminc éve pörgeti az aktuális slágereket. – Természetesen engem is nagyon kellemetlenül érintett a lezárás. Gyakorlatilag minden rendezvénnyel kapcsolatos tevékenységem szünetelt. Azonban nemcsak az anyagi része hiányzott, hanem a bulik, az emberek, a hangulat is. Nemcsak klubban, céges rendezvényeken, lakodalmakban játszottam a lemezeket, hanem nagyobb fesztiválokon is, például a Karácsonyi Retro Fesztiválon vagy a Robinson Fesztiválon. Ezek a rendezvények nagyon sok embert megmozgattak, különleges érzés két-háromezer embernek zenélni. Az állandó klubom csapata is nagyon várja már a nyitást. Úgy látom, lassan minden visszatér a régi kerékvágásba. Először nyilván a lagzik és a kisebb szabadtéri bulik kezdődnek el, aztán, ha nem lesz több Covid-hullám, akkor szerintem jövőre normalizálódhat a helyzet – mondta Persik Szabolcs.