2021.06.02. 19:58
Elégedett emberként tesz pontot a több mint négy évtizedes pályafutására a pilinyi köztisztviselő
Tőzsér Sándorné, a Ludányhalászi Közös Önkormányzati Hivatal Pilinyi Kirendeltségének köztisztviselője negyvenhárom év munkaidő után, június 1-től nyugállományba vonult.
Tőzsér Sándorné jó kapcsolatot alakított ki a helyiekkel
Forrás: NMH
Fotó: Sz. F.
Tőzsér Sándorné Szécsényben született, ott járt általános iskolába is, amelynek elvégzése után a salgótarjáni közgazdasági technikumot választotta. A közigazgatási végzettségű szakember dolgozott könyvelőként, majd a Nógrád Megyei Önkormányzat Ellátó Szervezetének volt az alkalmazottja. Harmadik munkahelye a Pilinyi Önkormányzati Hivatal.
Tulajdonképpen a szerelem vitte a kis faluba, 1979-ben kötött házasságot, azóta is itt él. Ahogy mondta, ma már pilinyinek érzi magát, nagyon szereti a faluját. Jó kapcsolatot ápol az itt élőkkel, a polgármesterrel és közvetlen munkatársaival is.
– Egy ilyen kis településen, mint a miénk, az emberek jól ismerik egymást, s a magam részéről is mindig azon voltam, hogy jó kapcsolatot alakítsak ki az itt élőkkel. Ezt a mindennapi hivatali munkám során is jól hasznosíthatom. A hivatalban négyen dolgoztunk, elég sokrétű volt a munkám, de ami a legfontosabb, hogy megértés és jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk – vélekedett Tőzsér Sándorné.
Feladatai közé tartozott a pénztár kezelése, bizonyos mértékben a pénzügyek intézése, a munkaügyi központtal a közmunkapályázatokat, a közmunkások adminisztrációs ügyeit és az adóügyeket intézte.
Ezeken kívül a Bursa Hungaricával járó hivatali ügyeket is ő vitte. Ahogy mondta, az emberek többsége becsületes, pontos adófizető állampolgár, de vannak, akik megfeledkeznek ez irányú kötelezettségeikről, s fel kell őket szólítani, hogy tegyenek annak eleget a törvényben foglaltak szerint.
Élete legszebb napjainak tartja, amikor életet adott két leánygyermekének, vagy amikor lánya megkapta a diplomáját. Annak is nagyon örül, hogy lánya most a falujában taníthat. Az unokák megszületése is óriási boldogság volt. Viszont szomorú, szívfájdalmas napokat is meg kellett élnie, amikor bátyja 38 éves korában elhunyt, a férjét pedig 1992-ben veszítette el. Édesanyja, aki vele élt, a múlt év decemberében távozott.
– Jó munkatársakkal ajándékozott meg mindig a Jóisten, a polgármester, Lehoczki Szabolcs is elismerte a munkámat. Most azt mondhatom, hogy elégedett emberként teszek pontot a több mint négy évtizedes pályámra. Annak ellenére, hogy nagyon jól éreztem magam itt a hivatalban, most végleg leteszem a lantot. Mint nyugdíjas a családomnak, az unokáimnak fogok élni. Egy nagymama számára nincs nagyobb boldogság, mint az unokákkal való időtöltés – mondta végezetül.