Kétszáz éves kakukkos óra is megbújik a mindszenti régiséggyűjtő otthonában

A falu szélén, szinte az erdő alatt, festői környezetben lakik Kovács István feleségével. Házuk mellett, egy kis épületben kaptak otthont a házigazda különleges gyűjteményének darabjai.

– Huszonöt éves koromban, ötvenöt évvel ezelőtt rátaláltam egy működő kendertörőre, azzal kezdődött a régiségek iránti szenvedélyem, ami azóta is tart – fogalmaz Pista bácsi, aki büszkén mutat körbe a kicsi szobán: – Legutóbb egy igazi ritkaságot, Salgótarján egyik ismert órásmesterének, Lőwy Izidornak egy alkotását sikerült megszereznem.

A falakon körbe számtalan szebbnél szebb régi óra sorakozik, a legtöbb működik is közülük, hála a hozzáértő mestereknek. A legrégebbi több mint 200 éves, az abban lakó, fából faragott kakukk minden fél és egész órában jelzi az idő múlását. Szintén különleges darab az a zsebóra, ami egy Horthy Miklós hajóján szolgáló matrózé volt valamikor. A gyűjteményben régi használati tárgyak is találhatók, van rokka, motolla, gereben és tiloló is, amelyek funkciójával már kevesen vannak tisztában manapság.

– A szénavágót még én is használtam gyerekkoromban és valamennyi szerkezet működését ismerem – fogalmaz a nyugdíjas, aki arról is beszámolt, hogy a számára oly kedves tárgyakból már készült kiállítás. Évekkel ezelőtt a településen tartották meg a Mindszenti napok elnevezésű programsorozatot. Erre az alkalomra a helyi általános iskolában egy tanteremben rendezett be a családja segítségével egy hagyományőrző szobát.

A konyhai edényeken és korsókon kívül öreg vasalók, bányászlámpák és kulacsok, régi bankjegyek és pénzérmék is helyet kapnak a gyűjteményben. Utóbbiakból a legrégebbi egy 1851-es krajcár, a legmesszebbről pedig a Venezuelából származó bolivár érkezett. Az 1956-os Kincses Kalendárium és a megsárgult bibliák között található Pista bácsi tanulmányi értesítője is.

– Abban az időben még a hetes volt a legjobb osztályzat. Olyan érdemjegy az én értesítőmbe egy se került be, csak hatossal büszkélkedhettem – meséli mosolyogva Kovács István, aki arról is beszámolt: – A szüleim báró Solymossy Jenő birtokán szolgáltak, a Mátramindszenthez közeli Ivánpusztán, én ott születtem. Az egykori birtokot és a házat ábrázoló fotó is benn van a gyűjteményemben. Az épület mára rommá lett.

Mint mondta, számára felbecsülhetetlen eszmei értékkel bír a hosszú évek alatt összeállított, különleges tárgyak sokasága. Semmi pénzért nem válna meg az általa összeválogatott óráktól, Bibliáktól és más eszközöktől, amelyek között a saját bányászsisakja és kulacsa is helyet kapott. Szerencsére a családja is támogatja szenvedélyét, gyermekei is gondozzák a gyűjteményt, ami helyszűke miatt már csak kisebb darabokkal gazdagodhat.

A labdarúgás a másik szenvedélye, ha teheti, kimegy a mérkőzésekre

A régi tárgyak gyűjtése mellett másik hobbija is van Kovács Istvánnak: rajong a fociért. A mátramindszenti focicsapat szakosztályvezetője volt egykor. Abban az időben szép eredményeket értek el, feljutottak a megyei első osztályba. Nagy szerepe volt abban is, hogy húsz év szünet után négy esztendővel ezelőtt újraalakult a klub.

– Másokkal együtt sokat tettem azért, hogy megfelelő helyen tudják rúgni a labdát a fiúk. A mai focipálya helyét rendbe kellett tenni, hiszen ott régen még teheneket is legeltettek – fogalmaz Pista bácsi, hozzátéve: – Kialakítottuk a területet, és öltöző is épült a sportolóknak. Mint mondta, régen sokat segített a csapat körüli szervezési feladatokban, és még ma is szívén viseli az egyesület sorsát. Annak ellenére, hogy már nehezen mozog, ott van a megyei harmadosztályban szereplő csapat minden meccsén. Akár helyben, akár más településen játszanak, ha csak teheti, a pálya széléről buzdítja a sportolókat.