Kezdeti remények

Nem mintha azzal, hogy a dátumban egy számot kicseréltünk, változott volna valami, mégis úgy érezzük: új időszak kezdődött.

Várjuk ezeknek a nyomasztó, embert és lelket próbáló, kegyetlen és szétszakító hónapoknak a mielőbbi végét. Azt már tudjuk, hogy a testtel mit tesz a koronavírus és a járványhelyzet, azt azonban még nem látjuk teljesen, de már nagyon is érezzük, hogy a lelket mennyire megtépázza. Különös nagyböjtünk, húsvétunk, pünkösdünk, tanévkezdésünk, adventünk és karácsonyunk volt a tavalyi évben. Minden jó ízlésű ember nevében mondhatom: soha többé ilyet! Epekedve tekintünk a salgói és a somoskői várhegyről a Tátra gyönyörű csúcsai felé, szeretettel gondolunk a kárpátaljai napokra, szívünkben őrizzük a csodálatos Erdély minden hegyét és az ott élők szeretetét. Szeretnénk mielőbb viszonozni ezt, újra találkozni, összemosolyogni, megölelni őket!

Nem nagy kérések ezek, számunkra azonban a mindenséggel érnek fel, és most úgy érezzük, messze még a nap, amikor mindezt újra megtehetjük. Ám talán már nincs olyan messze, mint korábban volt. Ebben bízunk ezen az évkezdeten. Hogy ebbe az embertelen világba mielőbb vissza tud térni a megmaradt kis emberség. Egyházi népénekünk sorai minden évkezdeten aktuálisak, de az idein különösen: „Hogyha megtartasz még több időre, virradjunk boldog, szebb jövendőre.”

Legyen így! Ezt kívánjuk mindannyian.