Folyamatosan gondoskodnak az erdőlakókról Nógrád megyében

Idén a hőmérséklet nem süllyedt még tartósan fagypont alá, illetve jelentős mennyiségű hó sem hullott, ennek ellenére a vadászatra jogosultak már elkezdték a vadak etetését.

Szabó László, a Nógrád Megyei Vadász Szövetség elnöke, az Országos Magyar Vadászkamara Nógrád Megyei Területi Szervezetének titkára elmondta: az etetők többségét már feltöltötték szálastakarmánnyal, ami jó minőségű lucernaszénát jelent.

– Nagy mennyiségű takarmány kijuttatására egyelőre nem volt szükség, mivel az igazi tél még nem köszöntött be. Ősszel jelentős mennyiségű csapadék hullott, így viszonylag sokáig nőtt a fű, amiből még most is tudnak legelni a vadak. Emellett a makktermés is bőséges volt, ami szintén egy természetes táplálékforrást jelent a számukra.

A szálastakarmány mellett a vadászatra jogosultak az úgynevezett szóróhelyeken kukoricával, illetve egyéb terményekkel – például cukorrépával – is ellátják a vadakat hetente egy-két alkalommal – mondta Szabó László, aki azt is hozzátette: minden jogosult maga határozza meg, hogy hány szóróhelyet és etetőt helyez ki a területére.

A vadászatra jogosultak úgynevezett elvonó etetéseket is alkalmaznak. Ezek lényege, hogy a mezőgazdasági és a lakott területekről az azok környékén kihelyezett táplálékkal „elcsábítják” a vadat. A szakember ugyanakkor felhívta arra a figyelmet, hogy például egy Salgótarján melletti erdőben született vad, amely ott is nőtt fel, már nem hagyja el azt a területet. Szabó László véleménye szerint már az is eredmény, ha a kukorica elég csábító ahhoz, hogy a vadállatok jóval kevesebbszer tévedjenek be a nem kívánt területekre.

A takarmánykihelyezéssel ezen túl az erdészeti károk – úgymint az akácfák kérgének lehántása vagy később a tavaszi rügyrágások – is csökkenthetők.

– Több tényezőtől függ, hogy mennyi takarmányra van szükség egy-egy szezonban. Általánosságban az mondható, hogy egy 6000 hektáros területen a vadászatra jogosultak legalább 500 mázsa kukoricát használnak fel egy tél leforgása alatt. A felhasznált szálastakarmány mennyisége attól függ, hogy van-e a területen muflon, dám- vagy gímszarvas.

Azokon a területeken, ahol több él ezekből a kérődzőkből, akár 100 darab nagy bálára is szükség lehet, de legalább 50 nagy bálával számolniuk kell a vadászatra jogosultaknak.

Emellett a kemény fagyok és a havazás beköszöntével nagyobb mennyiségben kell kijuttatni az erdőlakóknak az élelmet. A takarmányok mellé a vadászatra jogosultak nyalósókat is kihelyeznek. A nyomelem-utánpótlás fontos a vad számára ebben az időszakban, hiszen az őzbakok ilyenkor építik fel az agancsaikat, a szarvasoknak pedig a nászidőszak után elengedhetetlen az ásványi anyagok pótlása – emelte ki a megyei vadászszövetség elnöke.

Szabó László azt is hangsúlyozta, hogy a takarmányok kihordása a vadetető helyekre elég körülményes. Különösen igaz ez az idén, amikor a csapadékos időjárás miatt az erdők felázott talaján nehezen mozognak a munkagépek. Ebből kifolyólag a vadak téli etetése fontos, ugyanakkor megterhelő feladat a vadászatra jogosultak számára.

Pályázati támogatást is kaphatnak a társaságok

Az Országos Vadgazdálkodási Alapból a megyei vadászatra jogosultak közül többen pályáztak például mobil nagyvadetetők beszerzésére. Amint azt Szabó László, az Országos Magyar Vadászkamara Nógrád Megyei Területi Szervezetének titkáraként kifejtette: az elnyert eszközök kihelyezését a közelmúltban ellenőrizték, és örömmel tapasztalta, hogy nem találtak szabálytalanságot. – A vadásztársaságok emellett automata szóró vadetetők megvásárlásához is igényelhettek támogatást. Ezeken az eszközökön beállítható például a kiadagolt kukorica mennyisége, illetve a kiszórás időpontja is. Ugyanakkor hátránya, hogy jóval kisebb mennyiségű takarmányt lehet vele kijuttatni – mondta Szabó László. A megyében automata szórókat például a Zsúnyi Nimród Vadásztársaságnál használnak, míg a mobil etetők beszerzésére a Fénykő Vadásztársaság pályázott sikeresen nemrég.