Fájdalom a filmkockákon

2020.12.08. 17:26

Könnyek között adományozta az özvegy az átlőtt inget a tarjáni múzeumnak

Bátfai József, zagyvapálfalvai bányakovács az 1956. december 8-án eldördülő sortűzben vesztette életét. Az inget, amit utolsó napján viselt, özvegye – rokonai kérésére – 2006-ban a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumnak adományozta. Shah Timor, az intézmény munkatársa ezt helyezte középpontba az Amikor lőni kezdtek – Egy átlőtt ing története című rövidfilmjében.

Veres Edina

Salgótarján, Dornyay Béla Múzeum. "Amikor elkezdtek lőni" kisfilm illusztráció. Shah Timor,- filmészítő, Bátfai József ingje (1956 decembor 8-i salgótarjáni sortűz egyik áldozata), Hegedűs Márk (Bátfai József rokona)

Forrás: NMH

Fotó: Hegedűs Márk

A Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ mintaprogramot indított Élő történelem másként – múzeumok a virtuális térben címmel. A salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum és Bányászati Kiállítóhely is részt vesz benne. E program keretében készült el az Amikor lőni kezdtek – Egy átlőtt ing története című alkotás. A valós eseményeket bemutató, 11 perces rövidfilm rendezője és operatőre Shah Timor, a Dornyay Béla Múzeum munkatársa.

– Egy fiatal ismerősöm, Hegedűs Márk mesélt nekem egyszer egy gyerekkori élményéről, amikor az édesapjával meglátogatták egy idős rokonukat, akinek a férje az 1956. december 8-i sortűzben vesztette életét. Az özvegy, Bátfai Józsefné megőrizte az inget, amit a férje élete utolsó napján viselt, majd évek múlva – a rokonok kérlelésére – a múzeumnak adományozta 2006-ban. Ahogy Márk felidézte nekem ezt a történetet, szinte láttam a szemeim előtt, amint a kisfiú döbbenten, a forradalomról mit sem tudva nézi a golyók tépte inget, amelyhez megannyi fájdalmas emlék köti a vele szemben ülő özvegyet. Ez lett az egész film kiindulópontja. Összegyűjtöttem az ezzel kapcsolatos gondolataimat, amelyekből Fürth Vera, a múzeum kulturális menedzsere formált forgatókönyvet, ami a munkálatok alatt folyamatosan finomodott, csiszolódott. A filmnek az is különlegessége, hogy a karaktereket – Kántor Zoltán színművész kivételével – a múzeum dolgozói, illetve hozzátartozóik formálták meg – mondta Shah Timor.

Shah Timor,- filmészítő, Bátfai József ingje (1956 decembor 8-i salgótarjáni sortűz egyik áldozata) és Hegedűs Márk (Bátfai József rokona) | Fotó: NMH / H. M.

Az ing átadásának emlékeit felidézve Hegedűs Márk elmondta: kisgyermek volt még, amikor édesapjával, Kovács Gáborral elmentek a ruhadarabért. A huszonéves salgótarjáni fiatal mind a mai napig emlékszik a látogatásra, a mosás ellenére is véres vászonra és a golyók ütötte lyukakra.

Bátfai József

Kovács Gábor az édesapjától hallott az ingről, amiről sokáig legfeljebb családi körökben mertek beszélni.

– A rendszerváltás előtt nem nézték jó szemmel, ha valaki ilyesmiről mesélt. Évtizedekkel később együtt fociztam Balogh Zoltánnal, aki mind a mai napig a múzeumban dolgozik. Ő említette, hogy az 1956-os események 50. évfordulója alkalmából egy kiállítást szerveznek. Egyből eszembe jutott az ing, amit ekkor kértem el a rokonomtól, Bátfai Józsefnétől. Hosszas kérlelés után Éva néni végül beleegyezett, és könnyek között adományozta a múzeumnak kiállítási tárgyként a férje átlőtt ingét – emlékezett vissza Kovács Gábor.

Shah Timornak nagy kihívást jelentett, hogy ezt az érzelmekkel teli pillanatot hitelesen vissza tudja adni a képernyőn keresztül.

– A halál puszta ténye, illetve a számadatok is tragikusak. Ugyanakkor, ha azt mutatom meg, hogy mennyi fájdalmat okoz a veszteség a családtagoknak, az sokkal mélyebben megérinti az embereket. Engem az özvegy érzelmei fogtak meg leginkább, hiszen itt nem csak egy ingről beszélünk. Számtalan emlék fűzte ahhoz a ruhadarabhoz, amelyben utoljára látta a férjét. Ő ennek ellenére mégis odaadta a golyók nyomait őrző inget a múzeumnak, és ezzel a társadalomnak – közölte a rendező, aki kifejtette azt is, hogy a forgatást valamivel több, mint két hét alatt fejezte be. Ezt követően sokat finomított az utómunkák alatt a már összeállított filmrészleteken, amiben felesége, Shah Gabriella múzeumigazgató volt a segítségére. Az alkotás végén Kántor Zoltán színművész előadásában Ravasz István, salgótarjáni költő verse hangzik el, aki szintén a sortűz áldozata volt.

" target="_blank" rel="noopener noreferrer">A film a Dornyay Béla Múzeum honlapján és közösségi oldalán tekinthető meg, illetve a Salgótarjáni Városi Televízió is műsorára tűzte.

Karjaiban a sebesült fiúval lőtték hátba

Bátfai József, zagyvapálfalvai bányakovács számára 1956. december 8-a a megszokottak szerint kezdődött. Korán indult dolgozni, felesége kávét főzött, majd ételt – kolbászt és kenyeret – csomagolt neki. Két kisgyereke még aludt, amikor elment otthonról. A tüntetésre nem akart elmenni, de emiatt gúnyolni kezdték, ezért végül mégis a kollégáival tartott. Amikor először eldördültek a fegyverek, beugrott az alagútba, ami a mostani Vásártér buszmegállója szélén volt. Onnan pillantott a megyeháza felé, így látott meg egy falubeli fiút, aki a földön feküdt sebesülten. Bátfai József gondolkodás nélkül kiugrott a fedezékből, hogy megmentse a fiatalt. Már az alagút felé tartott – karjában a sebesült fiúval–, amikor az újabb sorozat érkezett. A golyók a hátát találták el. Még bevitték a kórházba, de az életét már nem tudták megmenteni.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában