Társas kapcsolataink könnyen a járvány áldozatává válhatnak, egy pszichiáterrel beszélgettünk

Dr. Sótér Eszter pszichiáter szerint az átlagember már a pandémia előtti időkben is a teljesítménykényszere áldozatává vált. Azóta pedig, hogy külső kontroll uralja a mindennapokat, olyan, mintha folyton folyvást menekülne.

– Úgy gondolom, a legtöbb szenvedést a szabad akarat elnyomása és bűnként való átminősítése okozza. Nem akkor mehetünk el otthonról, nem annyi időre s nem olyan távolságra, amilyenre szeretnénk. Mindez feszültséget generál, hamarabb elfáradunk, türelmetlenebbek leszünk, és ez megmutatkozik a másokkal való interakcióinkban is – mondta érdeklődésünkre a szakember.

– Egy láthatatlan ellenséggel állunk szemben, ami válogatás nélkül fertőz, s emiatt az agyunk is összezavarodik, hogy mit kellene cselekedni. A kognitív fejlődéselmélet nagy atyja, Jean Piaget szerint az egyén állandó kölcsönhatásban él környezetével. Egyrészt alkalmazkodik hozzá, másrészt pedig igyekszik megváltoztatni is. Mindez boldog békeidőkben egyéni életekre lebontva krízismentesen lejátszódik, de a jelen helyzetben a szokásosnál intenzívebb alkalmazkodást kíván. A legszerencsésebb, ha türelmesebbek vagyunk magunkhoz, és feltesszük a kérdést: mit tanulhatunk ebből a helyzetből? – tette hozzá.

Dr. Sótér Eszter azt tanácsolja, érdemes átállítanunk a tudatunkat, hogy hosszabb távra tervezzünk, és terveink megvalósulásáért tegyünk meg mindent, amit jelenleg tudunk.

– Ha valaki megkérdezett volna a járvány előtt, hogy mit gondolok a mai kor átlag polgáráról, akkor azt válaszoltam volna, hogy bele van savanyodva az életbe. A szekularizációval az emberek túlságosan materiális szemléletűvé váltak. Ahogy én annak idején átvettem a családom hitbeli meggyőződéseit, azzal együtt egy biztos erkölcsi alapot kaptam. Manapság mintha az emberek elfeledkeztek volna arról, hogy az élet véges – ismertette a szakember.

Mint mondta: a generációk különféleképpen élik meg a pandémiával járó kihívásokat. Elképzelhető, hogy néhányan még jól ki is tudják használni a karanténidőt a pihenésre, takarításra. A fiatalabbak gyakran online élik az életük nagy részét, ami ugyanúgy mehet tovább. A szakember szerint ebből a szempontból aggasztó, hogy ez még hová fajulhat. Az ember társas lény, és ha egy gyermek egészséges lelkületű családban nő fel, akkor megtanulja, hogy nem érdemes elgépiesedni, mert akkor nem éli meg igazán az életet. Az agyunkban akkor termelődik megfelelő mennyiségű boldogsághormon, ha tartozunk valahová.

– Ahhoz, hogy a kapcsolataink megfelelően működjenek, elengedhetetlen, hogy saját magunkhoz egészségesen viszonyuljunk. Azt veszem észre, hogy ezen a környéken még mindig nagyon stigmatizáló, ha valaki pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordul. Ha a járványhelyzet provokálta nehézségek miatt tartósan az életminőséget rontó pszichés tünetek jelentkeznek, mindenképp érdemes azokat időben kezelni, mert nagy szerepük lehet a testi tünetek kialakulásában, felerősödésében – javasolja dr. Sótér Eszter.

Karanténban is megtalálhatjuk őt

Rövid Irén szociológus nemrégiben közzétett magyar települési szintű szinglitérképe szerint Nógrádban a 20–39 éves korcsoportban a Szécsényi és a Pásztói járásban a legalacsonyabb az egyedülállók aránya, ellenben a Bátonyterenyei és a Salgótarjáni járásokban minden tizedik lakos szingli. A 40–49 évesek esetében a salgótarjáni térség országosan azon nyolc járás közé sorolható, ahol a legmagasabb a társkeresők aránya. Dr. Sótér Eszter kérdésünkre, hogy a pandémiás helyzetben az egyedülállóknak nehezebbé vált-e a helyzetük, elárulta: első ránézésre a korlátozások akadályoknak tűnhetnek, de érdemes átkeretezni. – Az internet segítségével nem kell leszólítani a nekünk szimpatikus illetőt, elég ráírni. Bár nem lehet klasszikus randihelyeket választani, de sétálni szabad. Annak idején a világháború alatt is összeházasodtak a szerelmesek, pedig akkor még nem léteztek digitális megoldások – emelte ki. Mellesleg, ha valaki ebben a nehéz helyzetben kreatív, s így is megoldja a személyes találkozót, akkor valószínűleg komolyak a szándékai.