Pásztó városa emlékplakettel tüntette ki a munkásságáért Zahar Béla atyát

– Mikor és miért döntött úgy, hogy plébános szeretne lenni?

– Sok ember már gyermekkorában tudja, mi akar majd lenni, ha nagy lesz. Nálam ez nem így történt, hosszú vívódás folyamata volt, 1985-ben dőlt el végleg, hogy lelkipásztor leszek. Az évek során egyre jobban erősödött az az érzés bennem, hogy pap akarok lenni. Ekkor jelentkeztem az Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézetbe.

– Vallásos család gyermekeként nevelkedett?

– A nagyszülők azok voltak, a szüleim ugyan jártak hittanra, de nem gyakorolták a hitüket. Maga az akkori környezet sem segítette a vallásosság elmélyítését. Egy alkalommal, éppen egy gyászmise kapcsán édesanyám megkérdezte, akarok-e elsőáldozó lenni. Erre én igent válaszoltam, ő pedig biztosította ezt számomra. Ezt követően aztán elsőáldozó, majd bérmálkozó lettem, és a salgótarjáni nagytemplomba jártam szentmisékre. Mindezek után pedig oltárszolgálatot is végeztem. Ezek is segítettek abban, hogy elgondolkodjak azon, lelkipásztor leszek.

– Mikor szentelték pappá?

– 1990. június 16-án, az egri bazilikában ért engem ez a megtiszteltetés. Éppen úrnapja szombatja volt. Másnap a Salgótarjánhoz tartozó baglyasaljai templomban mutattam be újmisét, majd Vizsláson, és a megyei kórházban is megtettem ugyanezt. Azonban az ünnepélyes első szentmise – amelyre a meghívott vendégek is jöttek – az Keresztelő Szent János születésének ünnepén, június 24-én, vasárnap délután a salgótarjáni nagytemplomban volt.

– Idén harminc esztendeje annak, hogy a Jóisten szolgálatába állt. Ezen idő alatt milyen utat járt be?

– Először Napkorra helyezett az akkori egri érsek. Ott egy fél napot töltöttem, mert közben meggondolták, és Kiskörére tettek át. Napkoron tehát, csak megnéztem a helyet, és néhány órát ott töltöttem. Kiskörén és környékén egy évig munkálkodtam, aztán két esztendőn át Sátoraljaújhelyen teljesítettem szolgálatot.

– Mi történt utána?

– Átkerültem Pásztóra, ahol egy évet töltöttem. Azt követően pedig Vácott két esztendőn át igazgattam a Szent Kereszt ferences templomot. Rám bízták az egyházmegyéhez tartozó templomok, katolikus iskolák felújításának a vezénylését is, mivel az Ybl Miklós műszaki főiskolán üzemmérnökként végeztem, majd dolgoztam is abban a szakmában. Utána kerültem Nagybátonyba, ahol 19 évig teljesítettem szolgálatot, majd 5 esztendőt ismét Pásztón tölthettem. Idén augusztus 1-jén pedig Galgahévízre helyezett Marton Zsolt váci megyés püspök.

– Közben esperessé is kinevezték. Mikor volt ez?

– Azelőtt, hogy Pásztóra kerültem, néhány évig helyettes esperesként tevékenykedtem a salgótarjáni esperesi kerületben. A pásztóiban pedig öt éven keresztül láttam el az ezzel járó feladataimat. Mivel Galgahévíz másik esperesi kerülethez tartozik, ezért már nem töltöm be ezt a tisztséget.

– Nógrád megyében a két városon – Bátonyterenyén és Pásztón – kívül kisebb településeken is teljesített lelkipásztori szolgálatot?

– Igen, hozzám tartozott Nemti, Kazár és Mátraverebély is, de volt olyan, amikor Mátramindszentet is én láttam el.

– Idén ön kapta meg a Pásztóért Emlékplakett díjat. Mit gondol, miért éppen önre esett a választás?

– Némileg meglepett, de nagyon örültem neki. A méltatásban az szerepelt, hogy az elismerést a közéletben, a közszolgálatban elért kimagasló, a város hírnevét öregbítő teljesítményemért kaptam. A Pásztón töltött évek alatt is végig azon munkálkodtam az ebben partnerekkel együtt, hogy felemeljük kicsit a várost és kihasználjuk a lehetőségeit. Több beruházást is megvalósítottunk Pásztón, illetve a településrészeken található templomokban és közvetlen környezetükben. Éppen ezért is gyönyörű emlékek, feledhetetlen évek fűznek Nógrád megyéhez.

– Szeretettel beszél a szűkebb hazánkban eltöltött időről. Hogyan élte meg, hogy hosszú és tartalmas évek után elkerült szülőföldjéről?

– Nehezen, hiszen a mai napig nagyon szeretem Nógrád megyét. Itt születtem, rengeteg embert megismertem, megkedveltem a munkásságom során. Tudom azt is, milyen nehéz itt tartani, illetve idecsalogatni a fiatalokat, ezért próbáltam kivenni abból is a részem az ott töltött esztendők során. Sokakat igyekeztünk Pásztóra, valamint a környékre csábítani, hogy megismerjék az ottani értékeket.

– Gyakran visszatér Nógrádba?

– Vannak ismerősök, rokonok, de az utóbbiak többsége már a temetőkben nyugszik. Az élőket is meglátogatom, illetve a holtakhoz is kimegyek, és elmondok értük egy-egy fohászt. Az egyházasgergei Szent József katolikus szakiskolában ebben a tanévben havonta egyszer szentmisét és lelki programokat is tartok, ezért oda is gyakran visszajárok.

– Nehéz napokat élünk. Mit tudna tanácsolni a híveknek, az embereknek?

– A palócság, illetve Nógrád megye számára igen nagy ajándék és megtiszteltetés, hogy a Szűzanya nemzeti kegyhelye Mátraverebély-Szentkúton található. Benne reménykedhetünk, hiszen rengeteg imameghallgatás, bajtól, betegségtől való megszabadulás fűződik Máriához, illetve magához a nemzeti kegyhelyhez. Ezenkívül a magyar szentek példája is előttem van, és népszerűsítem is azokat, akiktől két évtized vagy éppen több évszázad választja el a mai embereket. Ők olyan példát adtak a magyarságnak a megmaradásra, a túlélésre, a megújulásra, a feladatokban való örömteli munkálkodásra, amit érdemes tovább folytatni, feleleveníteni. Nehéz időket élünk, de ha visszatalálunk a hithez, a családi életnek a szépségéhez, a szeretethez, akkor biztos, hogy ezt a megpróbáltatást is át tudjuk vészelni és győztesen kerülünk ki abból a küzdelemből, harcból, ami körülöttünk dúl.

Végigkísérte a tanulás az életét

Zahar Béla 1961. május 26-án látta meg a napvilágot Salgótarjánban. Az általános iskolát a megyeszékhelyhez tartozó Baglyasalján végezte el, majd a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium építőipari képzésére járt, ahol le is érettségizett. Ezt követően a budapesti Ybl Miklós műszaki főiskola üzemmérnöki szakán végzett. Közben a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola levelező tagozatán is tanult egy éven keresztül. Mindezek után jelentkezett az Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézetbe, ahol öt év elteltével pappá szentelték. A Nagybátonyban töltött idő alatt elvégezte a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola hittanár-nevelőtanár szakát. Így 2012-től a bátonyterenyei II. János Pál Pápa katolikus iskola igazgatója, majd több éven át a lelki vezetője volt az intézménynek. 2012-től az egyházasgergei Szent József katolikus szakiskola hittanáraként tevékenykedett, mindmáig pedig lelki vezetője.