Nógrádért és a hagyományokért dolgozik az ifjú táncos tehetség

– Évek óta elhivatott lokálpatriótaként tevékenykedik megyénkben, amelyet a közelmúltban Nógrád Megye Önkormányzata is elismert. S bár jelenleg a fővárosban él, hetente mégis többször hazalátogat. Visszahúz a szíve?

– Bárhová sodort eddig az élet, mindig büszkén vállaltam, hogy Nógrád megyéből származom. Jelenleg a pesti állásom miatt Budapesten élünk a párommal, de sosem tudnék végleg hátat fordítani az otthonomnak. Óriási megtiszteltetést jelent számomra, hogy a megye vezetősége elismerte az eddigi munkámat és megerősített abban, hogy jó az út, amelyen járok…

– Meséljen, merre visz ez az út?

– Lokálpatriótaként mindig szívügyemnek tartottam a nógrádi hagyományok ápolását, amiért néptáncosként és tánctanárként is sokat szeretnék még tenni a jövőben. Lassan egy éve már, hogy a párommal művészeti vezetőként egyengetjük a szécsényi Palóc Néptáncegyüttes életét. Emellett idén szeptembertől a Nézsai Mikszáth Kálmán Szlovák Nemzetiségi Általános Iskolában óraadó oktatóként is tanítom a gyermekeknek a néptánc alapjait. A nézsai intézmény bája és a fiatalok lelkes hozzáállása egyből magával ragadott. E lehetőségnek köszönhetően pedig még többet járhatok haza, s még többet tudok a megyéért dolgozni.

– Milyen szellemiségben tanítja a gyerekeket?

– A néptánc a legtökéletesebb eszköze annak, hogy a fiatalokat természetes hazaszeretetre és identitástudatra neveljem. Az órákon együtt játszunk, mégis bizonyos szabályok között mozgunk. S ha a gyerekek ráéreznek erre a kettősségre, akkor a munka és a jókedv is szárnyal. A mozgás öröme és a közösséghez tartozás élménye sokat jelent a fiataloknak, a tánc útját járva mindenki önmagára találhat. A tánc ajándék, amelyben bárki kiteljesedhet és megtanulhatja tisztelni a saját kultúráját.

– Mit szeret leginkább Nógrád megyében?

– A festői táj mindig megdobogtatja a szívemet! A munkám miatt rengeteget utazom, így bátran állítom: sehol nincs még egy ilyen csodálatos környezet, mint Nógrádban. A pesti forgatag után hazatérve pedig még inkább értékelem azt a kincset, amit gyermekként természetesnek vettem.

– Nagy családban nevelkedett, ahol a hagyományok ápolása mindig előtérbe került. Mi a legfontosabb, amit a szüleitől tanult?

– A szüleim mindig hangsúlyt fektettek arra, hogy a tíz testvéremmel együtt hazaszeretetre és magyarságtudatra neveljenek. Megismertették velünk a gyökereinket, rengeteget meséltek az ősökről és a palóc hagyományokról. A Harasztiaknak a vallás is rendkívül fontos, édesanyám máig minden jelentős ünnep előtt küldi a gondoskodó üzeneteket. Felnőtt fejjel jövök rá igazán, hogy mennyi értéket hozok magammal otthonról. Mindezt a sok jót szeretném majd továbbadni a saját gyermekeimnek is.

– Kit tekint példaképének?

– Szabó János, a Nógrád Táncegyüttes alapítója és Őze János, a Palóc Néptáncegyüttes vezetője évtizedek óta jó barátok és hű támaszai egymásnak. A kettejük kitartása, tenni akarása, lokálpatrióta mivolta, valamint a hagyományok, a tánc és az emberek iránti alázata mindig példaként lebegett a szemem előtt. Emellett említhetném etalonként Juhász Krisztiánt, Danyi Ágnest és Husvéth Csabát is, akiktől megtanultam mindazt, amit ma tudok a táncban. Ugyanakkor, ha a megyehatáron túlra is kitekintek, akkor ki kell emelnem Végső Miklós egyetemi tanárom mentalitását és profizmusát is. A Fölszállott a páva című tehetségkutatóban való szereplésemnek az egyik legnagyobb hozadéka az volt, hogy mentorként ő egyengette az utamat.

– Hogyan képzeli el magát öt-tíz év múlva?

– Boldog családapaként, három gyermekkel az oldalamon. Szinte látom, ahogy egy nyugodalmas vasárnap a kertben pihenek és csodálom a nógrádi táj szépségét…

Művészeti vezetőként egyengeti a csoportot

Haraszti József és párja, Barbara a Palóc Néptáncegyüttes vezetésével tavaly év végén új és megtisztelő feladatot kapott: egy gyönyörű örökség továbbfejlesztésén dolgozhatnak. A táncegyüttes tagjai motiváltságukról, hivatástudatukról és összetartásukról már az elmúlt hónapokban is tanúbizonyságot tettek. A szécsényi csapat több mint húszéves fennállása alatt már országszerte bizonyította tehetségét, mindig nagy hangsúlyt fektetve a nógrádi kisváros jó hírnevének öregbítésére. József szerint már a név is arra kötelezi a tánccsoportot, hogy a palócság értékeit felvillantva ropják a pódiumokon. A nógrádi táncos célja, hogy a többszörösen jól minősült együttessel a kiváló címet is elnyerjék a jövőben. A hosszú távú tervek között szerepel továbbá, hogy a szakmai fesztiválok színpadain otthagyják a névjegyüket. József az utánpótlás képzését is fontos feladatnak tartja, de a neves vendégoktatókkal való szakmai együttműködés kialakítására is törekszik a fejlődés reményében.