Szenvedélye az utazás: már tizenöt európai országban járt a zabari fiatal

– Honnan az utazás iránti szenvedélye?

– Faluhelyen, Zabarban nőttem fel. Már gyerekként is érdekelt a földrajz, illetve utazni is szerettem. Anyukámmal bebarangoltuk az egész országot. Fiatal fejjel még úgy gondoltam, hogy az országhatáron túli kiruccanások a gazdag emberek kiváltsága, s ez a hobbi elég jelentős anyagi vonzattal bír. Aztán egyszer csak belecsöppentem ebbe a világba, ami teljesen magával ragadott és azóta sem enged. Azóta sokkal jobban vonzanak a külföldi utak.

– Merre vezetett az első ilyen útja?

– Ahová minden út, azaz Rómába. Az egyik ismerősöm megkeresett azzal, hogy olcsó repülőjegyeket talált az interneten az olasz fővárosba, és jó lenne kihasználni a kínálkozó alkalmat. Bár addig még sosem repültem, azt mondtam neki: oké, vágjunk bele. Nagyszerű élmény volt az út is, illetve a városnézés is.

– Merrefelé jutott még el?

– Egyelőre csak Európa határain belül mozogtam. Összeszámolva úgy 15 országban fordultam meg eddig. Többször jártam Dél-Európában. Spanyolországot nagyon szerettem, Barcelonában tizenegyszer voltam már. Máltára is több alkalommal eljutottam, így például az Erasmus gyakornoki program segítségével közel tíz hónapot dolgozhattam ott. Nagyon hasznos volt, hiszen a szakmai tudás elsajátítása mellett a nyelvet is hatékonyan gyakorolhattam.

– Középiskolában a földrajzon kívül más nem is jöhetett szóba?

– Ez azért nem volt ennyire egyértelmű. Nyolcadik után a Stromfeld Aurél Szakközépiskolában kezdtem gépész szakon, de mivel az nem kötött le, átiratkoztam a Kanizsai Dorottya egészségügyi szakközépiskolába, ahol végül sikerült megszereznem az érettségit. Ekkor már Salgótarjánban éltem édesanyámmal. Eleinte informatika-előkészítőre jártam, majd az érettségire való jelentkezés előtt néhány héttel váltottam a földrajz tantárgyra, amelyből először középszinten, majd egy évre rá emelt szinten is sikeres vizsgát tettem.

– A felsőfokú tanulmányait is ezen a téren folytatja?

– Többek között. Az Eszterházy Károly Főiskola Természettudományi Karán belül a földrajz alapszak terület-, térség- és településfejlesztés szakirányát választottam első körben a középiskola után. Emellett jelentkeztem az egyetem turizmus és vendéglátás szakára, így a tanulás most teljes mértékben Egerhez köt. Azt tervezem, hogy a jövőben utazásszervezéssel fogok foglalkozni, mert abban benne van az a két dolog, amit a legjobban szeretek: az utazás és a földrajz. Már csak egy nyelv-, valamint az államvizsga választ el attól, hogy révbe érjek ezen a területen.

– Akkor már munka után is nézett?

– Jelenleg a vendéglátásban dolgozom, illetve az Erasmus programban is hátra van még egy fél évem, amit semmiképp sem szeretnék veszni hagyni. Emellett folyamatosan keresem a lehetőségeket, Budapestre is emiatt mentem fel. Egy olyan étteremben sikerült elhelyezkednem, ahol távol-keleti ízekkel ismerkedhetnek meg a vendégek. Nagyon élvezem, hiszen ezáltal egy kis betekintést nyerhetek például a Japán kultúrába.

– Arrafelé nem tervez utazást?

– Dehogynem! Thaiföld az, ami igazán izgatja a fantáziámat. Még Európán belül is nagyon sok helyre szeretnék ellátogatni. Például Izlandra, a Kanári-szigeteken belül is vannak olyan helyek, ahol még nem jártam, de az Azori-szigeteket is szeretném felkeresni. Talán még Ausztriába is szívesen ellátogatnék, hiszen nemcsak a tengerpartot, hanem a hegyeket is nagyon szeretem. Emellett pedig Máltára és Portugáliába mindenképp vissza szeretnék térni. Ez utóbbi országban akár hosszú távon is el tudnám képzelni az életet.

– Egy évben hány helyre tud eljutni?

– Ez nagyon változó. Idén például a vírus miatt nagyon visszafogott évet tudhatok magam mögött az utazás szempontjából. Tervben volt egy máltai kiruccanás és egy spanyol körút is, de a járvány miatt ezeket le kellett mondanom.

– Nem túl költséges hobbi ez a főiskola mellett?

– Van néhány pénztárcakímélő trükk, ami jócskán megkönnyítheti egy utazásmániás dolgát. Ha figyelmesen – és némi tapasztalattal – böngészi az ember az internetet, néhány ezer forintért is találhat repülőjegyet. A szállások közül sem a drága hoteleket részesítem előnyben, sokkal inkább az úgynevezett Airbnb-re keresek rá. Ez egy online foglalási rendszer, amelyben privát egyének adnak ki szobákat vagy egész lakásokat jellemzően néhány napra, vagy pár hétre. Az ottlétem alatt önellátásra törekszem, nem étteremben étkezem, sokkal inkább helyi boltokban vásárolok és összeütök magamnak valami harapnivalót. Nyilván egy ilyen utazás megszervezésénél nem árt, ha az ember konyít valamit a logisztikához, de összességében egy néhány napos nyaralást közel 30 ezer forintból ki tudok hozni.

– Külföldön mivel üti el az idejét?

– Általában ismerősökkel vágok neki ezeknek az utazásoknak, ezért igyekszem úgy összeválogatni a programokat, hogy minden résztvevő találjon köztük kedvére valót. Van ilyenkor tengerpart, városnézés, túrázás és egy kis szórakozás is. Lényegében vevő vagyok mindenre. Szeretem a történelmet és a természetet, az építészetért valósággal rajongok, illetve a strandolás és a bulizás sincs ellenemre. Egy biztos, a fenekemen nem szívesen ülök meg.

– Milyen elképzelései vannak a jövőt illetően?

– Már régóta tervezem, hogy bemutassam az utazásaimat. Ilyen témájú internetes naplóból akad bőven a világhálón, ráadásul rendszerint mind egy kaptafára készül. Én viszont kicsit különlegessé szeretném tenni a sajátomat, belevinni valamit a személyiségemből, ami igazán egyedivé teheti. Az élettel kapcsolatban mindig tervezgetek, aztán majd elválik, hogy mit sikerül megvalósítani. Ezzel szemben az úti célok terén teljesen spontán vagyok, hiszen azt vallom: addig kell élményeket szerezni, amíg fiatalok vagyunk.

Rossz élményt hagyott maga után a buszos út

Buruncz Richárd eddigi leghosszabb, egyhuzamban megtett repülőútja, ami négy óra hosszúságú volt, Portugáliába vezetett. Ugyanakkor az átszállásokat és az időeltolódást is beleszámítva a Gran Canaria szigetéig közel hat órát kellett utaznia. Mégsem ezekhez az utakhoz fűződik a legrosszabb élménye. – Busszal utaztam Görögországba, amin úgy 26 órán keresztül zötykölődtem. Ráadásul pont akkor mentünk, amikor trópusi vihar vonult át a térségen. Amikor elértük a kikötőt, azzal kellett szembesülnünk, hogy a komp nem bír lehorgonyozni, emiatt még plusz hat órán át várakoztunk. Akkor eldöntöttem, hogy többé nem megyek ilyen messzire busszal – mondta Buruncz Richárd, majd hozzátette: eddigi összes utazása tartogatott valami izgalmat, de ez volt az egyetlen, ami rossz élményeket hagyott benne.