Parázson süti a hagyományosan készülő erdélyi kürtőskalácsokat a kazári kézműves

Alig léptük át Fazakas Henriette otthonának küszöbét, a kürtőskalácsok illata szinte egyből az asztalhoz csábított. A diós, a fahéjas, a kókuszos, a csokis, a vaníliás és a szezámmagos édességek sikere Kazáron is vitathatatlan, a frissen sült finomságok napról napra csábítják az édesszájúakat a takaros portára.

– Létezhet ennél jobb, mint minden nap friss kürtőskalácsot falatozni? – tettük fel a kérdést házigazdánknak, miközben kóstolgatni kezdtük a méretes kürtőskalácsokat.

– Ugye, hogy nem lehet megunni? Több mint tíz éve készítem, de nincs olyan nap, hogy nemet mondanék a ropogós kalácsra – reagált nevetve Henriette, akit évekkel ezelőtt a szerelem csábított Erdélyből Nógrád megyébe.

A kürtőskalács-készítő főállásban csont- és fafaragással foglalkozik, s emellett készíti a parázson sült édességeket. – Évekkel ezelőtt a férjemmel találtuk ki, hogy a dísztárgyak mellett készíthetnénk ezeket a finomságokat. Mi mást is választhattunk volna, mint a kürtőskalácsot? Székelyföldön egyébként is nagy hagyománya van e feltekert édességnek. Már nagymamám gyermekkorában is sütötték a háziasszonyok, hogy az ünnepnapokon mindig kerüljön a családi asztalra. Az édesség receptjét is mamám segítségével kísérleteztem ki – mondta Henriette.

Hozzátette: a jó kürtőskalács titka a minőségi alapanyagokban és a megfelelő kelesztésben rejlik. A sütéshez nincs szükség másra, csak lisztre, vajra, tojásra, vaníliára, citromhéjra, cukorra, tejre, élesztőre és olajra. – A lényeg, hogy az edényben jól ki kell dagasztanunk a tésztát, majd a cipózás után újfent egy órát kelni hagyjuk. Ezt követően tekerjük fel a tésztát csíkokban a faformára, ahol megint tíz percet kelesztjük – avatott be a részletekbe a kürtőskalács-készítő.

Henriette azt is elárulta, hogy a parázson készült finomságok leginkább tavasszal fogynak szép számban, de a többi hónapban sincs oka panaszra, hiszen a frissen sült édességnek mindig nehéz ellenállni. A házigazda az elmúlt években Hollókőn és Somoskőújfaluban is nagy érdeklődés mellett sütötte a kalácsokat, ahol csontból és fából készült faragványait is bemutatta a közönségnek.

– Már kislányként nagy érdeklődéssel néztem, ahogyan édesapám csontból és fából csodálatos kézművestárgyakat farag. Ő tanított meg e mesterség alapjaira… – mesélte a kézműves, aki Budapesten már négyszer nyerte el portékáival a Magyar Kézműves Remek díjat.

Henriette elmondta: régen nem ismerték az emberek a műanyagot, így fából és csontból nagyon sok használati tárgyat készítettek odahaza. Legyen szó gombokról, sótartókról, ékszerekről, pásztorkürtökről, papírvágó késekről, poharakról és fali képekről, a kézműves bármin szívesen munkálkodik. – Nemrég egy intarzia íróasztalra faragtam csontból és szarvasagancsból gombokat és címkéket. Nagyon szeretem a kihívásokat, s azt, ahogyan a termékek „életre kelnek” a kezeim között. Ez valójában nem is munka, hanem hobbi! – emelte ki a kézműves, aki a hazafelé vezető útra is ellátott minket illatozó finomságokkal.

Henriette a jövőben minél több vásáron szeretne megjelenni termékeivel, s munkáival azt üzeni: a hagyományainkat őrizni és becsülni kell.

Négy alkalommal is díjazták már különleges faragványait a fővárosban

Fazakas Henriette Sepsiszentgyörgyön született, ahol máig óriási tradíciója van a kézműves szakmáknak. A jelenleg Kazáron élő fa- és csontfaragó 1996-ban végzett dísztárgykészítő-kézműves szakon szülővárosában, a Perspektíva Szakközépiskolában. S mondhatni, hogy az alma nem esett messze a fájától, hiszen Henriette édesapja, Fazakas Sándor faragó-oktató mesterként tevékenykedett. A kazári kézműves eddig négyszer nyerte el portékáival a Magyar Kézműves Remek díjat: 2012-ben sótartójával, 2014-ben ékszereivel, 2015-ben pásztorkürtjével, míg 2016-ban csont- és szarugombjaival érdemelte ki a neves elismerést. Rendszeresen részt vesz kézművesvásárokon, fesztiválokon és kiállításokon megyén belül, s azon túl is. Tizenkét évvel ezelőtt a Művészetek Palotájában volt az első tárlata, ahol faragványait sikerrel mutatta be. A faragás és a kürtőskalács-készítés mellett Henriette imád varrni és kötni, amelyet gyermekként az édesanyja tanított meg neki. A hosszú téli estéken mindig születik pár új zokni valódi gyapjúból a kezei között.