Hű maradt szülővárosához a szécsényi származású Pesák Ádám

– Mikor határozta el, hogy a színészi pályát választja?

– A gondolat 14 évesen fogant meg bennem, amikor a 2007–2008-as tanévben a Valahol Európában című musicalben megkaptam a Ficsúr szerepét Garamvölgyi Andrea rendezőtől. A karaktert sikerült élettel megtöltenem. Az előadás végén a nézők állva tapsoltak. Akkor, ott hatott át az isteni sugallat, hogy színész leszek, így szeretnék adni az embereknek. Fecske lenni, aki nyarat csinál, mindezt Magyarországon.

– Hogyan folytatódott?

– Szécsényben, a Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban érettségiztem, majd jelentkeztem a Színház– és Filmművészeti Egyetemre, ami sajnos nem sikerült. Egy kicsit szomorú voltam, de nem adtam fel, többen is azzal biztattak, hogy elsőre nagyon nehéz bekerülni. Élt bennem az elhatározás, hogy egy év múlva ismét megpróbálom. Szereplőtársam, Csizmadia Kinga hívta fel a figyelmemet arra, hogy a Budapesti Operettszínház Broadway Stúdiója felvételt hirdet. Jelentkeztem. A felvételin táncolni, énekelni kellett, a zsűriben ott volt Somogyi Szilárd, Földes Tamás, Bakó Gábor és Kerényi Miklós Gábor, az operettszínház akkori igazgatója. Hála istennek, felvételt nyertem, sikerült elvégeznem a három évet.

– Ezután hogyan alakult a színészi pályája?

– Még a tanulmányi éveim alatt, az operettszínházi stúdióban több darabban is felkértek játszani. Így többek között az Abigélben, a Lili bárónőben kaptam szerepeket. Jelenleg szabadúszóként dolgozom, de az operettszínház az anyaszínházam, ahol jelenleg is négy előadásban játszom. Közben szerepet kaptam a Madách Színházban, ahol a Rocksuliban szerepelek. A RaM Colosseumban február 28-án lesz a Nikola Tesla életéről szóló musical bemutatója, amelyben főszerepet kaptam.

– Közben egy televíziós sorozatban is látható…

– Igen, szerepet kaptam a Barátok köztben, ahol egy jól menő vállalkozót alakítok. A karakter egy kicsit ironikus, újgazdag ficsúr, akit megérintett a szerelem, s egy kicsit meglágyult a szíve. Örömmel vállaltam a felkérést.

– Az ön számára mit jelent valójában a színészet?

– Szeretném megmutatni a világnak, hogy hogyan gondolkodom bizonyos karakterekről. A színészet számomra nem munka, hanem komoly játék. A színész különböző értékeket, a szerző gondolatait, érzéseit közvetíti a néző felé. Akkor jó egy előadás, ha ezek valóban eljutnak a közönséghez. Az előadásoknak persze szórakoztatni is kell. Fontosnak tartom, hogy minél több fiatal jusson el a színházba, s ismerje meg az azt körülölelő különleges atmoszférát.

– Elégedett azzal, amit elért?

– Fiatalon, 25 évesen nem mondhatok mást, mint azt, hogy elégedett, boldog ember vagyok. Most nincsenek hosszú távú terveim, de mint minden színésznek, nekem is vannak szerepálmaim. Örömmel játszom, számomra most ez a legfontosabb.

– Szülőföldjével, Szécsénnyel milyen a kapcsolata?

– Amikor csak lehet, hazajövök. Ilyenkor felelevenítem a régi emlékeket, amelyek elindítottak a pályán. A szülőföldet sosem szabad elfelejteni. Itt élnek a szüleim, a bátyám a családjával, s a nagyobb „családom”, Andi Színjátszósai. Garamvölgyi Andrea gyakran hív, hogy szerepeljek egy-egy műsorukban, s amikor időm engedi, örömmel teszek eleget a kérésnek, csakúgy, mint legutóbb.