Aranyérmek dicsérik lépteit a salgótarjáni táncosnak

– Kislányként is igazi örökmozgó volt?

– Már az óvodában felfigyeltek arra, hogy mindig mozgok. Az óvónő azt tanácsolta a szüleimnek, hogy mihamarabb kezdjenek el torna- vagy táncórára járatni. Anyukám először a balettra gondolt, de a városban nem volt lehetőség efféle oktatáson részt venni. Ezt követően esett a választása a latin táncra, amelynek alapjait hatévesen a Savaria Művészeti Tánciskolában kezdtem elsajátítani, majd egy helyi egyesület színeiben is táncoltam. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a szüleim mindig mellettem állnak.

– Mikor vált a tánc komoly szenvedélyévé?

– Minél többet táncoltam, annál inkább éreztem, hogy ezt soha nem akarom abbahagyni! Tízéves lehettem, amikor a táncpárommal, Szőke Bálinttal belekezdtünk a versenytáncba. Öt éven keresztül hetente több alkalommal szántottuk a parkettet és magánórákra is jártunk. Eleinte egy salgótarjáni egyesületnél fejlesztettük a tudásunkat, majd Budapesten folytattuk. Sok versenyen értünk el szép eredményeket itthon és külföldön, de számos felkérésünk volt rendezvényekre és gálaműsorokra is. Magas osztályos táncosként azonban három éve be kellett fejeznünk a közös versenyzést, mert Bálintot elszólította a főiskola.

– Ön azonban szólóban is folytatta a versenyzést.

– Nem szerettem volna befejezni a táncot. Az edzőmmel, Dudás Ágnessel arra jutottunk, hogy latin szóló kűrversenyeken egyedül is tudnám folytatni a versenyzést. Ebben a formában adott zenére, érzelmekkel átitatva kell eltáncolni egy koreográfiát. Ez egy új kihívás volt a páros tánc után, de belevágtam!

– Nem is akárhogyan! Alig kezdődött el az év, máris megcsillogtatta tehetségét egy nemzetközi táncversenyen.

– Idén már hetedik alkalommal rendezték meg ezt a nemzetközi versenyt – hivatalos nevén Press Dance International Dance Competition – Zalaegerszegen. Nyolc ország több mint ezer táncosa vett részt a megmérettetésen különböző kategóriákban. A tizenöt bírából álló zsűri egyebek mellett nézte a technikai tudást, az előadásmódot és a koreográfiát, s ezek összjátéka alapján határozták meg a végeredményt. Csodálatos volt minden pillanata, s szinte hihetetlen, hogy három aranyérmet is a nyakamba akasztottak… Szólóban, párosban és csapattal is sikerült lenyűgözni a szakavatott zsűrit!

– Harmadik éve, hogy kűrtáncosként versenyzik. Gondolom, nem ez volt az első sikere…

– Eddig négy nemzetközi versenyen vettem részt, ahonnan öt arany- és két bronzéremmel tértem haza. Emellett tavaly a kaposvári diákolimpián szintén aranyérmet szereztem. Szeretek versenyezni, mert minden helyszínen sok hozzám hasonló emberrel találkozhatok, de tapasztalatszerzés céljából is kiváló lehetőség. Már most elkezdtünk készülni a nyárra, amikor is a tervek szerint Siófokon újabb nemzetközi verseny vár rám. Csak azt tudom mondani, hogy pár nélkül sem kell abbahagyni a táncolást, mert a siker nem a párban rejlik.

– Melyik eredményére a legbüszkébb?

– Mindegyik másért kedves a szívemnek, de az idei siker eddig mindent visz! Zalaegerszegen szólóban a Dark soul című kűrömmel mutatkoztam be, amely egy belső érzelmi harc a sötétebb oldalammal. Ez rumba- és pasodobleelemekből állt össze, lassú és rockzenére mixelve. Duóban, Kása Dórával indultam, míg formációban egy különleges és látványos előadással érdemeltük ki az első helyet. Itt hatalmas koncentrációra volt szükségünk, hogy egyszerre mozogva dinamikus és változatos színpadi képet tudjunk odavarázsolni a közönség elé. Jó érzés, hogy a kemény felkészülés meghozta az eredményét.

– Mit tart a sikeres szereplések kulcsának?

– Egy jó edző, a család töretlen támogatása és a szorgalom. Sajnos egy évben csak két-három kűrversenyt hirdetnek, de ahol lehet, ott táncolok. A 2015 óta működő budapesti FreeTime Tánccsoport segítségével folyamatosan edzek Dudás Ágnes vezetése alatt. Szeretek ehhez a csapathoz tartozni, hetente kétszer járok a fővárosi próbákra. Mennék többször is, de a tanulás mellett ezt nem tehetem meg. Harmadikos gimnazistaként egy nap kilenc órám is van, s másnapra mindig készülni kell. Igyekszem mindenben helytállni…

– Jövőre tehát már érettségizik. A továbbtanulást is a tánc területén képzeli el?

– Természetesen nem szeretném abbahagyni a táncot, mert ez az életem egyik legfontosabb része. Azonban felsőfokú tanulmányaimat a turizmus irányába tervezem folytatni, bár azon még gondolkodom, hogy melyik egyetemen. A csoporttal a jövőben is dolgozom az új koreográfiákon, s készülök az előttem álló újabb kihívásokra!

Kreativitását sem rejti véka alá

Szmilek Jázmin 2002. szep­tember 26-án született Salgótarjánban. Tanulmányait a Gagarin Általános Iskolában, egy kéttannyelvű osztályban kezdte, ahol egy év kivételével mindig kitűnő tanuló volt. A kűrtáncos mindig is szerette a kreatív dolgokat, már általános iskolás évei alatt több rajzversenyen is szép sikereket ért el alkotásaival. Emellett számos tanulmányi versenyen megmérette magát: egyebek mellett ötödikesként egy országos angol szépkiejtési versenyen ezüstminősítést szerzett. Jázmin egyébként máig szereti az idegen nyelveket, szívesen tanulna az angol mellett spanyolul is. Jelenleg a Salgótarjáni Bolyai János Gimnázium harmadéves diákja, kitűnő tanulmányi eredményekkel. Gimnazistaként is folytatta a rajzpályázatokon való részvételt, műveit rendszeresen kiállítják az iskola galériájában. A fiatal lány szabadidejében a rajzolás mellett szívesen készít karkötőket vagy egyéb ékszereket.