A tévés tehetségkutatóban talált rá rég látott testvérére a rétsági nyugdíjas

– Nem nyerte meg a versenyt, mégis ön lett a műsor legnagyobb győztese. Hogyan jutott eszébe, hogy a tehetségkutatóban üzenjen rég nem látott testvérének?

– Tudtam, hogy nem nyerem meg a versenyt: sem énekelni, sem gitározni nem tudok… Három éve elvesztettem az idősebb öcsémet, a kisebbikről pedig akkor már évtizedek óta nem hallottam semmit. Egyszerűen éreztem, hogy Lajost meg kell keresnem! Úgy terveztem, ha majd meglátja a képernyőn a Bródy-dallal küldött üzenetemet, akkor jelentkezik. A műsor szerkesztői több hét kutakodás után találtak rá, s meglepetésemre már a válogatón összehoztak minket. Amikor 35 év után újra magamhoz ölelhettem a testvéremet, akkor vegyes érzéseim támadtak. Örültem, hogy végre itt van, de könnyeztem is, mert rengeteg időt elvesztettünk…

– Sikerült mindent megbeszélniük?

– Már a válogatót követően Inárcsra látogattam, ahol a testvérem egyedül és igen rossz körülmények között él. A szegénység ellenére mégis boldog, ez nem megjátszás a részéről. Elmondta, hogy nagyon szégyellte magát, amiért az egykor kölcsönkért pénzt nem tudta visszaadni nekem. Én ezért nem haragudtam rá soha, most is csak egyet akarok: segíteni neki. Kalandos a történetünk, ugyanis Lajost már a műsort megelőzően is kerestem Hernádon és Ócsán, de ő is eljött utánam Rétságra. Mégis, valahogy mindig elkerültük egymást… A tehetségkutató óta nem telik el úgy hét, hogy ne beszélgetnénk. Tavasszal egy hosszabb kiruccanást is tervezünk közösen a hétvégi házunkhoz.

– Nemrég telt ház előtt tartotta meg az első koncertjét Rétságon. Megszokta már, hogy felismerik az utcán?

– Ebben a kisvárosban élnek nálam sokkal jobb énekesek, de természetesen nagyon jó érzés, hogy szeret a közönség. A kétórás műsort mindenki végighallgatta, ami után sokat beszélgettünk is a jelenlévőkkel. Nekem nem teher, ha megszólítanak az utcán: bárkivel szívesen beszélgetek. A kiesés után sokszor álmodtam róla, hogy még mindig a színpadon zenélek, utólag éltem meg igazán az élményeket. A látszat ellenére ma ugyanúgy élek, mint mindig: ölelgetem a kutyáimat, gondozom a telket és imádom a családomat.

– A felesége nem félti az ismertségtől?

– Egykor a munkám miatt költöztem Budapestről Rétságra, s itt ismertem meg Piroskát. Ő egy igazi csoda az életemben! Majd’ negyven éve alkotunk már egy párt, és két fantasztikus fiúgyermekünk született. A feleségem soha nem féltékeny, otthonszerető, családias és nagyon kreatív. Bámulatos a kézügyessége: az otthonunkat is számos alkotása díszíti.

– Egy riportban említette, hogy ön valószínűleg az X-faktor legboldogabb kiesője volt. Hogyan élte meg az élőadás izgalmait?

– El sem akartam hinni, hogy a mentorházból is tovább jutottam! Az élő adásról van egy vicces sztorim! Utolsó fellépőként egy kanapén vártam a soromra, de már annyira későre járt, hogy egyszerűen elnyomott az álom. Arra ébredtem fel, hogy oldalról lökdösnek és szólítgatnak: Anti bácsi, te következel! Összeszedtem magam, de végig arra koncentráltam: le ne boruljak a székről! A többiekkel ellentétben nekem igazi boldogság volt kiesni!

– Milyennek látta a versenytársakat?

– Órákat tudnék mesélni róluk, mindenki egy tündér volt! Renátó és Patrik szintén a 25 év felettiek csapatát erősítették, így velük kerültem a legközelebbi kapcsolatba. Sokszor együtt zenéltünk: mindketten óriási tehetségek! Leginkább az tűnt fel, hogy a fiatalokat mennyire lehangolja egy-egy negatív hozzászólás a világhálón. Sokszor vigasztaltam őket, hogy ne foglalkozzanak a beszólásokkal, mert a sikerük nem ezen fog múlni.

– Mikor tanult meg gitározni?

– A gitárom már 15 éves korom óta megvan, de igazából akkor kezdtem el pengetni a hangszert, amikor nyugdíjba mentem. Autodidakta módon tanultam meg előcsalogatni a hangokat, s az alapok elsajátításában egy kis akkordkönyvecske is segített. Volt, hogy órákat gitároztam egy nap! A számítógépen is használok egy programot, amely az adott zenéknél megmutatja, hogyan kell eljátszani a dallamokat.

– Emlékszik még, mit játszott el legelőször?

– Hogyne! Az Animals Felkelő nap háza című számát tanultam meg elsőként. Egyébként sok dalt tudok fejből, igazi zeneőrült vagyok! Mások mellett imádom Cseh Tamás, az Illés, az Omega és Koncz Zsuzsa számait, mert ezeknek a daloknak igazi mondanivalójuk van.

– Tervez új videoklipet?

– Meseszerű lehetőség volt, amikor a Ne felejtsd el című számomhoz elkészítettük a videoklipet. Emlékszem, csupán kétszer énekeltem fel a dalt, a klip helyszínét pedig a pusztaberki telkünk adja. A kedvenc jelenetem, amikor a szomszéd macskája az ölembe bújik, mert ez egy teljesen spontán mozzanat. A második dalom, a Régen minden jobb volt szövegét Bencsik-Kovács Zoltán írta, aki a Honeybeast zenekarral is együtt dolgozik. Hálás vagyok! Egyébként most van a fejemben egy újabb szöveg, de még nem forrt ki teljesen…

– Mire vágyik még?

– Hetven év felett minden nap ajándék! Amikor reggel felkelek, mindig megköszönöm a Jóistennek, hogy élhetek. Hosszú távra már nem tervezek, de a legnagyobb vágyam, hogy hamarosan nagypapa legyek!

Megállta helyét a munkában

Balogh Antal Géza tanulmányait ipari iskolában kezdte, a hétköznapokban azonban sokszor az ételért is meg kellett küzdenie a családjának. A tanulást hátrahagyva raktári segédmunkásnak állt, hogy szüleit segítse. Tizenhét évesen már keményen dolgozott, s húszéves is elmúlt, amikor a közgazdasági technikumot látogatta. Ezt követően magasnyomó gépmesterként végezte feladatait, majd lehetőséget kapott Rétságon, hogy egy cég helyi munkaerejét betanítsa. Németországban öt évig tevékenykedett, ahonnan 1993-ban tért haza. Balassagyarmaton elvégzett egy hegesztő és egy CNC-gépkezelő tanfolyamot is. Szakmája több településre is elszólította, míg végül a szügyi Zollner Kft.-től ment nyugdíjba. Anti bácsinak több hobbija van: imád biciklizni, kutyát sétáltatni, olvasni és kertészkedni. Házasságából két fia, Ádám és Gábor született.