A doni hősökre emlékezve meneteltek Karancslapujtő és Salgótarján között

1943. január 12-én kezdődött a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban. Az ott elszenvedett katonai vereség egyike a magyar történelem legnagyobb katasztrófáinak. A németek oldalán, a Szovjetunió ellen indított támadásban a 2. magyar hadsereg összesen 207 ezer 500 katonája vett részt, ám a frontról történő kivonást követően alig negyven százalékuk tért vissza. A sokszoros túlerővel szemben, hiányos felszereléssel harcoló magyar hadsereg az összecsapásokban, az orosz télben, az összeomlást követő hadifogság miatt mintegy 120 ezer katonáját vesztette el. Nógrád megyéből is többen részt vettek a harcokban, közöttük akadtak olyanok, akik hazatértek, azonban olyanok is, akiket már soha többé nem láthatott viszont a családjuk. Ezen hősök emléke előtt tisztelegtek azzal a túrával is, amely Karancslapujtőről indult, majd a megyeszékhelyen, a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban emlékműsorral ért véget.

Az intézményben elsőként Skuczi Nándor, a megyei közgyűlés elnöke, a rendezvény védnöke osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Beszédét Vitéz Bányai József, a Don-kanyarban papírra vésett szívbemarkoló soraival kezdte, amit hetvenhét esztendővel ezelőtt, a farkasordító hidegben írt.

– Azért idézem meghatódva ezt a rövidke levelet, mert úgy vélem, ebben benne foglaltatik az egész 20. századi történelmünk. A mindenkori igaz, magyar hazafi magatartása, továbbá mindaz, ami egy embernek igazán fontos: a család és a hazaszeretet, és a minden körülmények között megtartott eskü, a hűség, a becsület. A Don-kanyart megjárt emberek valódi hősök, valódi áldozatok voltak, mégpedig a magyar katonai becsület máig ható hősei – hangsúlyozta Skuczi Nándor.

Hozzátette: doni halottainkat hetvenhét év elteltével is meggyászoljuk, amelyben már az egykori ellenség, az orosz fél is partner.

Mindezen gondolatok elhangzása után a Karancsberényi Népdalkör katonadalokból összeállított nótacsokrát hallgathatták meg a jelenlévő emlékezők.

A rendezvényt a 20. Doni Hősök Emléktúra főszervezője, Jásdi Balázs is megtisztelte jelenlétével, aki elmondta: húsz esztendővel ezelőtt negyedmagával indultak el az első doni túrára, azzal a céllal, hogy aktív teljesítménnyel tisztelegjenek a Don-kanyarnál meghalt, megsebesült, eltűnt katonák, munkaszolgálatosak emléke előtt.

Ez olyan sikeresnek bizonyult, hogy a következő évben már húszan meneteltek Veszprém és Tapolca között, akkor már aktív katona, továbbá gyermekek is voltak az emlékezők között. A cél már akkor megvalósult, hiszen együtt volt a múlt, a jelen, és a jövő. Ezt követően a Füleki Férfi Kamarakórus énekelt a jelenlévőknek.

A magyar királyi 23. gyalogezred 3. zászlóalja Salgótarjánban állomásozott. Az emlékműsor zárásaként a zászlóalj történetét Takács Tibor őrnagy ismertette.

Személyes érintettsége révén szívügyének tekinti a megemlékezéseket

Vitéz Oravecz Zoltánnak, az emléktúra főszervezőjének, a Kopóbérci Palócok Hagyományőrző és Kulturális Egyesület elnökének nagyapja, illetve az ő öccse – aki sajnos ott is veszett – jelen volt az összecsapásoknál.

– Úgy gondolom, hogy a doni katasztrófában részt vevő emberek megérdemlik, hogy ilyen megemlékezéssel gondoljunk vissza rájuk, és hőstetteikre. Minimum ennyivel tartozunk az elesettek és a sebesültek, valamint a fogságot elszenvedők emlékének. Sajnos személyes érintettségem is van mindebben, ezért különösen szívügyemnek tekintem – kezdte szavait Vitéz Oravecz Zoltán.

A főszervező kifejtette továbbá, hogy először 2016-ban vettek részt egy 22 települést „átölelő”, száz kilométeres, négy napon át tartó emléktúrán. Mindez annyira megérintette, illetve meghatotta őt, hogy úgy vélte, Salgótarján környékén is meg kell szervezni egy ahhoz hasonlót. Ez először 2017-ben valósult meg, amelyen azóta is közel százan vesznek részt minden évben. Bár a táv nem ugyanaz, de a szándék igen.