2020.01.03. 20:01
A cukrászati olimpiára készül a világbajnoki ezüstérmes szécsényi cukrász
A szécsényi Bartus Dóra világbajnoki ezüstérmes cukrász. 2018-ban a Luxemburgi Kulináris Világbajnokságon nyerte el ezt a címet, a Csodaélet című cukor artisztika munkájával. Dóra ez év őszén megkapta a Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ) Nógrád Megyei Szervezetének Csillik Zoltán Innovációs Díját, amelyet a Prima Gála szécsényi ünnepélyén vett át. A tehetséges világbajnoki ezüstérmessel – aki napjainkban inkább már a fővárosban tartózkodik gyakrabban –, munkájáról, eddigi sikereiről, terveiről beszélgettünk.
Bartus Dóra a világbajnokságra készített cukorvirág-kompozícióval, amivel körülbelül háromszáz órát dolgozott
Fotó: NMH
– Mikor kezdett el tortákat készíteni?
– Közgazdász diplomával rendelkezem, de mindig érdekelt a cukrászat, s a tortakészítést autodidakta módon tanultam meg. Elsajátítottam a különböző fortélyokat, díszítési technikákat. Nem titok, hogy az első időkben több kudarc ért az ismeretek hiánya miatt, de sohasem adtam fel. Egy idő után sikerült úgy kifejleszteni a kézügyességemet, hogy szebbnél szebb tortákat alkottam meg, ami valódi sikerélményt jelentett számomra. A családom, barátaim mindig mellettem álltak, biztattak, hogy próbáljak meg kiteljesedni a cukrászat világában.
– Milyen lépéseket tett meg annak érdekében, hogy mindez valóra váljon?
– 2012-ben a világhírű Alon Dunn tanfolyamán, Angliában sajátítottam el a cukorvirág készítésének fogásait. Egy év múlva hazaköltöztem, s elindítottam a saját cukorvirág-készítő kurzusomat, amelynek országszerte nagy sikere volt és van a mai napig. Ugyanabban az évben felkérést kaptam egy országos kiadvány főszerkesztőjétől, hogy dolgozzak rovatvezetőként a Tortakészítés Magazinnál. Négy évig írtam a cikkeimet és készítettem fázisfotókat a lap számára.
– Arra nem gondolt, hogy megszerzi a cukrász végzettséget?
– De, igen. Már javában jártam az országot a cukorvirág-tanfolyammal, amikor eldöntöttem, hogy elvégzem a cukrász iskolát. Tudni kell, hogy a szakmai versenyekre csak végzettség birtokában lehet nevezni. Az is motivált, hogy igazán betekintsek a mesterségbe, s elsajátítsam annak fortélyait. Felnőttképzés keretében OKJ-végzettséget szereztem.
– A világbajnokságra való felkészülés mennyi időt vett igénybe?
– Körülbelül 300 órát dolgoztam az alkotáson. Ez valóban sok idő, de az alkotás igazi öröm számomra. Úgy gondolom, csak úgy lehet kiteljesedni, ha azt szenvedéllyel és lelkesedéssel végezzük. Sokszor még magam is meglepődöm, hogy mi mindent tudok készíteni a cukormasszából. Óriási kihívás volt számomra egy világszínvonalú versenyen részt venni. Korábban több hazai szakmai versenyen is indultam, amelyeken a zsűri aranyéremmel jutalmazta alkotásaimat. Ezek a sikerek motiváltak arra, hogy nevezzek a világbajnokságra.
– Úgy tudom, hogy Szécsényben, a múzeum által szervezett első Tortafesztiválnak ön volt a szakmai szervezője.
– Így van, 2018-ban a Palócföldi Tortafesztiválon főszervezőként és a rendezvény háziasszonyaként sokat dolgoztam, de úgy gondolom, hogy megérte, mert remek visszhangja volt a nagy érdeklődéssel kísért fesztiválnak.
– Mit jelent önnek a Csillik Zoltán Innovációs Díj?
– Ezúttal is köszönöm az elismerést, s egyben gratulálok a többi díjazottnak. Az elismerés megerősített abban, hogy folytassam a munkát, s töretlen lelkesedéssel haladjak előre az általam megálmodott úton. Sokat jelent számomra, hogy a nógrádiak mellém álltak és követik a munkásságomat, igazán hálás vagyok érte.
– Tervei? Hogyan tovább az édességek világában?
– Tavaly indítottam el webshopomat, ahol cukrászkellékeket és alapanyagokat forgalmazok. Most viszont nagymértékben leköti az időmet a Kulináris Olimpiára való felkészülés. Minden bátorságomat összeszedve, épp a nevezési határidő lejárta előtt küldtem el a jelentkezésemet. Cukrászati artisztika kategóriában fogok indulni. Most minden tudásomat, kreativitásomat latba vetve készülök a versenyre, amelyet Stuttgartban tartanak 2020. február 16-án. Addig hosszú és fáradságos munka áll még előttem, de bízom benne, hogy sikerül majd olyan versenymunkát az asztalra tenni, amire büszke lehetek.