Feketébe borult Salgótarján szíve a sortűz áldozataira emlékezve

Egy város szíve évről-évről feketébe borul ezen a napon. 1956. december. 8-án több ezren tüntettek a letartóztatott forradalmárok kiszabadításáért. A pufajkások nem sokkal később tüzet nyitottak a tüntető tömegre, munkásokra és bányászokra…

Az akkori Vásártéren rendezett vérfürdő nagyszámú, főképp fiatal életet követelt. A kórházi dolgozók nem győzték ellátni a sérülteket, segítőket hívtak be szabadságukról: ápolásra, segítségnyújtásra mozgósítottak mindenkit.

Máig találgatnak az áldozatok számát illetően. A rendelkezésre álló levéltári források szerint a tömeggyilkosság során 46 ember vesztette életét, de akik átélték az eseményeket, sokkal több áldozatról beszéltek, beszélnek. Hősi hallottként tekintünk rájuk, akik életüket adták a szabadságért.

A tragikus napra emlékeztek vasárnap délután a megyeszékhelyen. A városi gyásznap a salgótarjáni sortűzben életüket vesztettek lelki üdvéért szóló ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét a Szent József Plébánia templomban. Ezt követően a Salgótarjáni Református Egyházközösség tagjai a város főterén mondtak imádságot az elhunytakért. Miután megtörtént a második adventi gyertya meggyújtása, az emberek mécsessekkel a kezeikben indultak el a Fő térről a vérengzés helyszínére, ahol Fekete Zsolt, Salgótarján polgármestere osztotta meg emlékező gondolatait az 56-os történésekkel kapcsolatban.

– Marosán György, a kommunista párt intéző bizottságának tagja olyan döntést hozott, amelyet soha egy embernek sem szabadna. Hatvanhárom évvel ezelőtt ezen a napon az államhatalom azért, hogy saját erejét az egész ország előtt demonstrálja, ártatlan civil embereket áldozott fel. Nem csak az áldozatok, de a környéken élők, a tüntetők, a hozzátartozók, a családtagok, a barátok és minden magyar ember számára meghökkentő és sokkoló események hosszú időre traumatizálták a közvéleményt. A sortűz bizonyos szempontból fordulópontot jelentett az emberek mindennapi életében. Amit biztosan állíthatunk, hogy egy embernek sem szabadna meghalnia azért, mert kifejezi a véleményét. Mindent elkövetünk népünk, országunk szabadságáért, azért, hogy soha többé ne adjunk olyan hatalmat vezetőink kezébe, amellyel ártatlan emberek életéről vagy haláláról dönthetnek – hangsúlyozta a városvezető.

Bérczesi Mihályné, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád Megyei Szervezetének elnöke (Pofosz) beszédében visszaemlékezett a 63 évvel ezelőtt történtekre.

– Letartóztatták két bajtársunkat… A forradalmárok mindenkit értesítettek, hogy ki kell őket szabadítani. Salgótarján és környékének a népe összefogott értük… Reggel mindenki bement a munkahelyére, aztán sokan elindultak tüntetni. Ám arra senki sem számított, hogy sortűz várja az embereket. Nem kívánom senkinek, hogy átélje azt, amit én akkor fiatalasszonyként megtapasztaltam – kezdte beszédét a Pofosz megyei elnöke, aki a szervezet megalakulásánál egyedüli nőként vett részt, 2007-től pedig a megyei elnöki tisztet tölti be.

– A férjem ravatalánál, 1986-ban megfogadtam, ha csak egy mód is van rá, de az 56-osokért kiállok és mindent megteszek annak érdekében, hogy ne vesszen feledésbe emlékük. Ezért igyekszünk azon lenni, hogy tagjaink megbecsülést és egy kis anyagi támogatást kapjanak. Ebben segített a mindenkori önkormányzat és a mindenkori megyei vezetés. Ezért köszönettel tartozunk nekik, bízom további támogatásukban – tette hozzá a Pofosz elnöke.

Bérczesi Mihályné felhívta a fiatalok figyelmét, ne engedjék feledésbe merülni azt, ami 1956. december 8-án történt, őrizzék tovább az emlékeket.