2019.10.24. 13:50
A megyei levéltárban a száz évvel ezelőtti történelem elevenedett meg
Az idősebbek, de még középkorúak egy része is emlékezhet arra, hogy a 1989/90-et megelőzően milyen jeles napként tartatott számon a Tanácsköztársaság március 21-i évfordulója. Olyannyira, hogy 1959-től a fiataloknak tavaszonként három, teljesen más eszmeiségű és jelentőségű történelmi eseményről – március 15-éről, 21-éről és április 4-éről – Forradalmi Ifjúsági Napok címmel egy ünnepségsorozat keretében kellett megemlékezni.
Gusztiné Toronyi Judit (jobbra) a házigazda intézmény igazgatója köszönti a rendezvény vendégeit
Forrás: NMH
Fotó: Ladóczki Balázs
Ehhez képest az 1848/49-es forradalom és szabadságharc érdemei szerint a piedesztálra, a nemzeti identitástudat élére került – csakúgy mint 1956. október 23-ára való emlékezés – április 4-e minősítése viszont a felszabadulás napjaként töröltetett a közösségi tudatból.
A rendszerváltás után nyilvánvalóan másként ítéltetnek meg a száz esztendővel ezelőtt lezajlott Tanácsköztársaságként számon tartott, mások mellett Kun Béla ellentmondásos személyéhez kötődött mintegy négy hónapig tartott események is.
Ez az összetett téma képezte mind a hátterét, mind a konkrét témáját annak a minapi tanácskozásnak, amelyet a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára hívott össze a már hagyományos, ezúttal tizenegyedik alkalommal megtartott levéltári nap apropóján.
Fotó: Ladóczki Balázs / NMH
A Sodrásban és ellenállásban 1919 című konferencia fajsúlyát mutatja a rangos vendégek sora is, akik között tiszteletét tette Szabó Csaba, a nemzeti levéltár főigazgatója, Mikó Zsuzsanna általános főigazgató-helyettese és Skuczi Nándor, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke is. Őket – értelemszerűen a megjelent érdeklődőkkel egyetemben – Gusztiné Toronyi Judit, a házigazda megyei intézmény igazgatója üdvözölte, köszöntőt mondott Mikó Zsuzsanna – aki a továbbiakban előadást is tartott – és Skuczi Nándor.
A megyei elnök örömét fejezte ki, hogy ilyen fontos témával foglalkozó rendezvénynek – nyilván nem függetlenül az 1919 januári balassagyarmati eseményektől, a Nógrádot is nagy mértékben érintő, 1920-as trianoni békediktátum traumájától, Somoskőújfalu átmeneti elcsatolásától, illetve a négy évvel későbbi visszaszerzésétől. Időben ezen események közé soroltatik az inkriminált Tanácsköztársaság is, amelynek Salgótarjánhoz kötődése az elmúlt évszázadban többféle értelmezést kapott, ezért a nógrádiak számára különösen fontos a különböző tudományágak általi minél objektívebb megítélés – emelte ki Skuczi Nándor. Mikó Zsuzsanna azt hangsúlyozta, hogy immár a levéltárak is egyre több forrással, új információkkal rendelkeznek ahhoz, hogy ebben az igencsak megosztó témában minél tisztábban lásson az utókor.
Az 1956 utáni emlékezetpolitikában a Kádár-korszak – mint más területen is – igyekezett valamiféle egyensúlyt teremteni. Nagy érdeklődést váltott ki Négyesi Lajos ezredes, egyetemi docens Harcok a Karancs-tető birtoklásáért 1919 májusában című előadása, amely a csekély létszámú cseh és a magyar katonaság, valamint a környékről toborzott néhány tucatnyi, főként bányász fegyveresek közötti, ádáznak nem nevezhető harcokról szólt. A szakember megemlítette, hogy a Karancs-védőket, illetve visszaszerzőket állítólag Rákosi Mátyás is buzdította.
A vendégelőadók között volt Fiziker Róbert főlevéltáros is, aki előbb a Tanácsköztársaság időszakából származó levéltári forrásokat elemezte, majd a szerkesztők képviseletében bemutatta a tagintézmények közreműködésével Proletárdiktatúra alulnézetben című forrásgyűjteményt. A házigazda intézmény nevében Cs. Sebestyén Kálmán igazgatóhelyettes a Megszállás árnyékában címmel avatta be a hallgatóságot az 1918 novemberétől a következő őszig tartott nógrádi eseményeket, érzékeltetve azok társadalmi vonatkozásait is. Szepessyné Judik Dorottya főlevéltáros az 1918 és 1924 időszakról készült megyei honlapokat, mint a történelem digitális formában való megőrzésének egyik formáját mutatta be.
