A folytonos kihívások éltetik a salgótarjáni alezredest

– Szemtől szemben önnel egyre csak az ismert verssor cseng a fülemben: „Tűzoltó leszel s katona!” Tévedek, ha azt feltételezem, hogy már kisfiúként is hazájának szolgálatáról álmodozott?

– Ízig-vérig katonacsaládból származom: a nagyszüleim és az édesapám is felesküdtek a haza védelmére. Én 1992-ben vonultam be sorkatonai szolgálatra, ám még ekkor sem gondoltam arra, hogy a katonaság lesz a valódi hivatásom. A sikerélmények azonban egyre csak motiváltak a pályán, s szinte észrevétlenül lépdeltem előre a ranglétrán. A katonai oktatás mellett a civil vonalon is fejlesztettem magam, s egyebek mellett tanárként, humánmenedzserként és igazgatásszervezőként is lediplomáztam. Azonban immár 27 éve katonaként élem az életemet, s pályafutásom során különböző szintű beosztásokat láttam el – rajparancsnoktól a zászlóaljparancsnokig. Katonai pályám során nem csak Nógrád megyében szolgáltam, legutóbb hét éven át a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság toborzó- és érdekvédelmi osztályvezetőjeként láttam el feladataimat Budapesten. Egy új parancsnokság megalakítása és feladatrendszerének kidolgozása mindig nagy felelősséggel jár, de olyan vezetőim voltak, akikkel öröm volt együtt dolgozni.

– S aztán jött egy újabb előrelépés: tavaly elfogadta a Magyar Honvédség 2. vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezred Nógrád megyei illetékességű zászlóaljának irányítását. Mi az eddigi tapasztalata?

– A kormány felismerte, hogy a hivatásosokból álló hadsereg mellé nélkülözhetetlen egy önkéntes tartalékos rendszer kialakítása, amely hazánkban 2011 óta folyamatosan fejlődik. E tartalékos rendszer új szegmenseként jelent meg 2017-ben a területvédelmi tartalékos szolgálati forma. Az országban elsőként a nógrádi zászlóalj érte el az 50 százalékos feltöltöttségi arányt, s nemrég a kétszázadik önkéntes is aláírta szerződését. Bátran mondhatom, hogy a nógrádi állampolgárok szívügyüknek érzik hazájuk védelmét! Az önkéntesek mind a hat járásban motiváltak és lelkesek: ez a pozitivitás pedig nekünk, kiképzőknek is pluszerőt ad a folytatáshoz!

– Le se tagadhatná, hogy a szívügye a nógrádi önkéntesek sorsa…

– Amikor 2004 végén békeidőben megszűnt a hadkötelezettség, akkor elvesztettünk egy összekötőkapcsot a civil lakosság és a katonatársadalom között. Az önkéntes rendszernek köszönhetően azonban a civilek újra betekintést nyerhetnek a munkánkba és növekedhet a honvédség presztízse. Emellett az utánpótlást is keressük, hiszen a kiképzések során szerzett tapasztalat segítheti a fiatalokat a hivatásos szolgálat felé is terelni. Az elsődleges célok között szerepel, hogy az önkénteseket felkészítsük honvédelmi és katasztrófavédelmi típusú válsághelyzetek kezelésére, elhárítására és a helyreállítási feladatokra.

– A jó katona legyen…

– Kitartó, hazaszerető és elhivatott. Csak így lehet szívvel-lélekkel a hazát szolgálni!

– Mit csinál egy parancsnok a szabadidejében?

– Amikor alkalmam adódik rá, szívesen utazom, sportolok és filmeket nézek. Emellett a kosárlabdázás a nagy szerelmem, ami egy nehezebb nap után máig képes ellazítani. Engem a folyamatos kihívások és az új feladatok éltetnek, s ezek visznek előre a munkámban napról napra.

– Mire a legbüszkébb?

– A magánéletemben a két gyermekemre. A lányom építésznek készül, a kisfiam pedig katona szeretne lenni. Örülnék neki, ha legalább a tartalékos szolgálatot mindketten kipróbálnák, hogy lássák mivel is foglalkoztam évtizedeken keresztül. A munkámban büszke vagyok rá, hogy kétszer is megkaphattam a szolgálati érdemjel aranyfokozatát, de leginkább arra, hogy országszerte segíthettem a lakosságnak. A 2013-as árvízi védekezésnél több mint 200 katonának voltam parancsnoka, de bekapcsolódtam a határvédelembe a migrációs válsághelyzetben is. Jelenleg a legnagyobb eredményemnek azt tartom, hogy a területvédelmi zászlóaljunk egy év alatt a nulláról szépen felépült, s hogy olyan aktív katonatársak szolgálnak benne, akik igazán elhivatottak. A siker, amit eddig elértünk egy kőkemény csapatmunka eredménye!

– Ha már a terepmunkát említette… Felidézne egy konkrét eseményt, ami sokat jelentett az életében?

– Egy Szentendre melletti kistelepülésen – az évszázad árvizeként aposztrofált dunai árvíznél – a házakat szinte teljesen elöntötte a víz. Itt más szervezetekkel és a civilekkel összedolgozva mentettük az embereket, valamint pótolhatatlan értékeiket. Sose felejtem el a hálás tekinteteket, s azt az érzést, hogy civilek és katonák egy emberként, egyazon célért küzdöttek: egymásért!

– Megosztja velünk a terveit?

– Kollégáimmal gőzerővel azon dolgozunk, hogy folyamatosan töltsük fel a zászlóaljunkat és élményszerű kiképzést tartsunk a tartalékosoknak. Óriási siker lenne, ha 2026-ra a katonai szervezetünk hadra foghatóvá válna, s elérné a kilencven százalékos feltöltöttséget. S ha ezzel a honvédség újra bekerülne a mindennapokba Nógrád megyében, már elértük az egyik célunkat!

Népszerű a szolgálati forma, folyamatos a kiképzés

Nógrádban népszerű az önkéntes szolgálati forma: a honvédség folyamatosan tölti fel a járási századokat. Gáspár M. Levente alezredes elmondta: a szerződéses önkéntesek olyannyira lelkesek, hogy már családjuk és barátaik körében is terjesztik az önkéntes szolgálati forma jó hírét. Tizennyolc évestől a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatárig bárki jelentkezhet önkéntes szolgálatra, aki büntetlen előéletű, rendelkezik általános iskolai végzettséggel, magyarországi lakóhellyel és állampolgársággal. Az alkalmasságot egészségügyi és pszichológiai vizsgálaton állapítják meg, míg a fizikai állóképességet a kiképzések során fejlesztik. Az önkéntes katona egyszeri szerződéskötési díjat kap, amely idén több mint bruttó 30 ezer forint. Emellett évente rendelkezésre állási díjra – bruttó 149 ezer forintra –, valamint a behívás idejére illetményre jogosult. Akik kedvet éreznek a katonai szolgálathoz, azok a toborzóirodákban és a járási hivatalokban is leadhatják jelentkezésüket.