Emlékeikben őrzik a Karancs Szállót

A mai lehangoló állapot kivált azoknak fáj, akik életük egy szakaszát munkavállalóként – vezetőként, szakemberként, alkalmazottként – töltötték a nevezetes hotel falai között. S ráadásul évtizedeken át összetartó, jó kollektívát alkottak. Baráti viszonyukat mi sem bizonyítja jobban, minthogy időnként – rendszerint ötévente – találkoznak, hogy együtt elevenítsék fel a közösen átélt, szép élményeket.

A közelmúltban három agilis személy – Bisteiné Gordos Márta, Czakó Zoltánné Csemer Márta és Vidáné Godó Andrea – hívására több mint hatvanan jöttek össze a Tarján Vendéglőben egy elegáns ebédre és egy jóízű beszélgetésre, kellemes nosztalgiázásra. S nemcsak helyből, a környékről, de a Budapestről és még távolabbi településekről is érkeztek kollégák, illetve családtagok. Az összejövetel apropóját a szálló működésének 55. évfordulója jelentette.

A program az ­elhunytakra való egyperces néma főhajtással kezdődött, majd a Székesfehárvárott élő Molnár Mária, az első igazgató köszöntötte az összegyűlteket és szólt kinevezésének körülményeiről, munkatársiról, s elmesélt néhány anekdotát is emlékei sorából. Nyolc év után távozott a Karancsból, de mint a tihanyi Begyik István – aki a későbbiekben szintén volt igazgató – megjegyezte, valamennyien Molnár Mária köpönyegéből bújtak elő. A következő első számú vezető, Vadas Gábor sajnos már nincs az élők sorában, őt felesége képviselte. Szót kért viszont Gecse István – aki Begyik István előtt négy évig töltötte be e felelős funkciót –, s megköszönte a szervezők munkáját. Az utolsó igazgató, Karácsonyné Sándor Gabriella nem volt jelen.

Pap Szász János 1965-től ’87-ig dolgozott a Karancsban, s bár eleinte sok minden szokatlan volt a Békésből érkezett felszolgálónak, szívesen gondol vissza az itt töltött 22 évre. Kolocsányi Ferencné eredetileg dekoratőrnek került a szállodához, aztán más munkakört töltött be, volt a postával szembeni bisztró vezetője is. Összeszorul a szíve, ha látja a mai szállodát. Elek Istvánné Szabó Zsuzsanna férje – Molnár Mária kifejezésével élve – kiváló séf volt, ő pedig mintegy nyolc évig cukrászdai felszolgáló. Cseh Ferencné évtizedig titkárnőként működött és koordinálta a vezetők feladatait. Valamennyiük örömére szólalt meg újra Gabora Károly zenekara.

1964-ben avatták

A városközponti, akkor a Hungarhotelshez tartozó Karancs Szállót Jánossy Ferenc és Hrecska József tervei alapján 1960-ban kezdték el építeni s négy évvel később adták át rendeltetésének. Tizenegy emeletén nyolcvannégy, szép kilátást biztosító szobában helyezték el a vendégeket, üdülőket, turistacsoportokat. Volt étterme, bárja, cukrászdája – amelyet Csohány Kálmán grafikusművész azóta megszüntetett kerámiafala ékesített – s mozaikterme is. Utóbbi Makrisz Zizi alkotásáról kapta a nevét. Itt működött egykoron a művészklub, s számos rendezvénynek adott helyet. Egykoron a szálló tetején filmeket is lehetett nézni.