Palócország motívumait hímezi tojásokra a nemti népművész

Pethőné Szabó Piroska népi iparművész életét már idestova ötven éve hatja át a palóc hagyományőrzés szeretete és a népi kismesterségek éltetése. E fél évszázad alatt szinte már minden művészeti ágat kipróbált: balettozott, néptáncolt, hímezett, szőtt, gyöngyöt fűzött, csipkét vert és csuhézott is.

– Kísérletező alkatként nem kérdés, hogy évekkel ezelőtt a népi tojásfestésbe is belekóstoltam! A tojásfestés egyébként több száz év alatt fejlődött népművészeti ággá, s a hímzett tojások nélkülözhetetlen részei a húsvéti népszokásoknak – mondta Piroska, miközben különféle mintájú tojásokkal pakolta meg otthonának asztalkáját.

Hozzátette: a tojás valójában az egyik legrégebbi húsvéti finomságok egyike, amely az életnek és az újjászületésnek a szimbolikus jelképe. A mondás szerint amint a tojásból új élet kel, úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására.

– A tojások kedvelt színe a piros, amely Jézus vérét és a szerelmet szimbolizálja – mesélte az iparművész, s az egyik tojásra mutatva folytatta: – Többféle népi tojásfestési technika létezik, amelyek közül talán az egyik legszebb és legegyszerűbb a berzselés.

Ezen levélrátétes díszítés során az érdekes formájú leveleket benedvesítjük, majd azt rásimítjuk a keményre főzött és tiszta tojásra. Ezután a tojást egy nejlonharisnya-darabkába szorosan becsomagoljuk, amelynek végét cérnával elkötjük.

– A tojás a festőlében végül elnyeri a színét, amit száradás után olajjal vagy zsírral áttörölgetünk annak érdekében, hogy szép fényessé váljon – simította végig a berzselt tojást Piroska, aki a viaszolás világába is bepillantást nyújtott. E technika esetében a díszítést az iparművész viasszal rajzolta fel a héjra, majd a tojás a festőlében elnyeri színét és a viaszt letörölve előbukkan a felrajzolt minta lenyomata. Az írott tojások elkészítéséhez elengedhetetlen eszközt gicának (írókának) nevezzük.

Piroska végül a tojásokba Palócország jól ismert motívumait lehelet finoman, egy kézi gravírozógép segítségével kezdte el felkarcolni.

– A tojás mindkét végére lyukat fúrunk, majd kifújjuk a belsejét. Ennél a díszítési módnál először be kell festenünk a tojást, s csak száradás után láthatunk neki a mintázásnak – hangsúlyozta a kézműves, aki a tojásfakészítéshez az elkészült tojások belsejébe egy szalagot is befűzött.

Piroska azt ajánlja, hogy a festőlevet csak természetes növényi anyagokból készítsük, ugyanis vöröshagymából, céklából, kamillából, csalánból és kurkumából csodás színeket nyerhetünk tojásaink öltöztetéséhez.

A népi iparművész idén húsvétkor is Hollókőn várja az érdeklődőket, ahol kézműves-bemutatói keretében szebbnél szebb tojásokat hímez majd a látogatók szeme láttára. A vállalkozó kedvűek pedig akár a helyszínen ki is próbálhatják a kézművesség szépségét. S ha magunk készítünk el egy-egy dekorációt, tán jobban átérezzük majd Piroska mottójának mögöttes tartalmát, miszerint: a kézműves tárgy nem más, mint út lélektől lélekig…

Ha húsvét, akkor irány Hollókő!

Pethőné Szabó Piroska családja is a falu felé veszi az irányt. Az ünnep tájékán a kézműves termékektől a házi rétesen át a mézborokig minden gazdára talál itt, a népzene és a néptánc is fontos program a világörökségi helyszínen. A népi iparművész elmondta: nincs szebb annál, amikor tudását korosztálytól függetlenül másoknak is átadhatja. – A kézművességnek közösségformáló ereje van, s az alkotás nem csupán a kézügyességet fejleszti, de az agyat is karbantartja. Az odahaza készített tojás akkor is szép, ha arra csak filccel rajzolunk. Lényeg, hogy a család közösen készül az ünnepre.