Fiatal példakép díjjal jutalmazták a balassagyarmati biogazdálkodót

– Honnan jött a természet iránti lelkesedése?

– Ez már gyermekkorban is jelen volt életemben a nagyszülőknek, szülőknek köszönhetően, akik igazi természetközeli emberek voltak. Nagyapámnak volt egy nagy telke, ahol biogazdálkodást folytatott, mi, gyerekek is kivettük a részünket a munkából. Így mindannyian tovább is vittük a föld, az állatok, a növények szeretetét. Rengeteget túráztunk a Börzsönyben és a Cserhátban, horgásztunk, barangoltunk az Ipoly-parton és a közeli erdőkben. A nagymamám a helyi kertbarátkör tagja volt, mindenfélét termesztett otthon, mindenből főzött valamit. Közben gyakorlatilag nem termelt hulladékot. Olyan módszereket alkalmazott, amelyekre ma biogazdálkodni vágyó csoportoknak szerveznek workshopokat! A régi öregek sokkal ökotudatosabbak voltak, mint a mai emberek. Jó lenne ehhez visszatérni!

– Milyen utat járt be?

– Természetvédelmi mérnök vagyok, azon belül tájökológus. Az egyetem után Ausztráliába mentem egy egyéves agrárgyakornoki programra, majd sokáig utazgattam Délkelet-Ázsiában, mindenféle gazdaságba ellátogattam, nagyon érdekes volt számomra, hogy ott hogyan küzdenek meg az éghajlat okozta viszontagságokkal. Rohamos léptékben változik Európa időjárása is, fel kell készülnünk rá, hogy 10–20 év múlva új kártevők, új növénybetegségek honosodhatnak meg nálunk, amelyeket majd le kell győznünk, ha nem akarunk éhen halni. Évszakok is eltűnhetnek majd, aminek a hatásait már most is lehet néha érezni. Talán ez szélsőségesen hangzik, de ez az igazság.

– Hogyan került a BioSzentandrás farmra?

– A párom miskolci, így odaköltöztem hozzá. Egy hétvégi motorozás közben találtunk rá a BioSzentandrásra, véletlenül. Ott épp’ megüresedett a kertészetvezetői állás, én pedig elvállaltam, és beleástam magam a biogazdálkodás különféle fortélyaiba. Sok nehézség árán, de végül sikerült veszteség nélkül nullára kihozni azt az évet.

– Miben különbözik a biogazdaság a többitől?

– Nem használunk semmilyen vegyszert és műtrágyát, növénytársításokkal dolgozunk és tartjuk a vetésforgót. Igyekszünk minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyni magunk után, minél természetközelibbé alakítani a veteményesünket, sok virággal, hogy odavonzzuk a méheket és más beporzó rovarokat, miközben vigyázunk rájuk, valamint a talajunk és a talajvizünk egészségére is. Ezen keresztül pedig azokra is vigyázunk, akik a mi termékeinket fogyasztják.

– Mit termesztenek?

– Mindenfélét, amit csak el lehet képzelni! Van egy kaszált gyepűgyümölcsösünk, alma-, körte-, meggy- és szilvafákkal, most dolgozom rajta, hogy fűszer- és gyógynövényeket telepítsünk a sorközökbe. Termesztünk földi epret, jostát, fekete ribizlit. A zöldségek közül a hagyományos fajtákkal mind dolgozunk, ezek mellett pedig olyan levélzöldség-különlegességekkel is, mint például a vérsóska, a bulls blood céklalevél, az ázsiai saláták, de termesztünk mikrozöldségeket és ehető virágokat is. Miskolcra, Mádra szállítunk olyan éttermeknek, amelyeknek fontos az alapanyag minősége, de magánszemélyek is vásárolnak nálunk, fogadunk csoportokat is kerti íztúrára. A jelenlegi állásom megköveteli, hogy otthon legyek a gasztrotrendekben és a gaszt­ro­bo­ta­ni­ka területén. Ezt ebben a formában sajnos nem tanítják, így magamnak kellett kitaposni ezt az ösvényt.

– Hogyan telik egy napja?

– Természetesen korán kelek, de más a menetrend télen és nyáron. Nyáron a kora reggeli óráktól délig tudok a kertben a munkásokkal lenni, ilyenkor én is ugyanúgy dolgozom, nem csak állok a fejük felett és parancsolgatok. Sokkal hatékonyabb a munka, ha látják, hogy én is kiveszem a részem belőle. Télen is ugyanúgy kijárok mindennap a faluba, van egy fűtött polikarbonát ház a kertben, ahol zöldségeket termesztünk. Itt kezdődik meg februárban a palántanevelés is. Március és április a leghúzósabb hónapok, ilyenkor ezer dolgot kell egyszerre csinálni: irányítani a szabadföldi munkákat, csinálni a tervezést, végezni a palántanevelést. Sokszor járunk rendezvényekre is kóstoltatni, mostanában már oktatok is, szóval van, hogy este hét előtt haza sem érek.

– A képzőművészet is fontos szerepet játszik az életében.

– Mióta az eszemet tudom, rajzolok és festek, az önkifejezés számomra elengedhetetlen. Ezenkívül gyűjtöm a régiségeket, főleg az öreg bútorokat szeretem. A dédnagymamámtól örökölt konyhaasztallal kezdődött a restaurálási mániám, ami később kiegészült a népi bútorfestéssel.

Névjegy

Balla Orsolya 1984-ben született Balassagyarmaton. Általános és középiskoláját is szülővárosában végezte, majd a gödöllői Szent István Egyetemen természetvédelmi mérnöki diplomát szerzett. Miután értékes tapasztalatokat szerzett a világ másik felén az ökogazdálkodásról, visszatért Magyarországra. Először a Nyírjesi Füvészkert és Vadasparkban dolgozott, majd Hernádszentandráson vállalta el az ottani ökofarm vezetését.