Századokon ível át a salgótarjáni Kohász Fúvószenekar története

– Mindkét iparvállalat fenntartott akkoriban fúvószenekart, hiszen egy magára valamit adó nagyvállalat az ünnepségeit muzsika nélkül szinte el sem tudta képzelni – mondta lapunknak Gálné Horváth Mária.

A Kohász Művelődési Központ Egyesület elnöke hozzátette: a Kohász Fúvószenekar 1879-ben jött létre, amelynek tagságát az acélgyárba betelepített külföldi szakmunkások alkották. Az első jelentős állomás a rezesbanda történelmében az volt, amikor 1879-ben – Beer József személyében – egy karmestert szerződtetett a vállalat. Több neves személyiség karmesterkedett, tanított és közreműködött már az elmúlt 140 évben az acélgyári fúvószenekarban, úgymint Krajcsi Lajos, Péceli István, Boros Sándor, Laczkó Lajos és Füzes Zsigmond.

– A Kohász Fúvószenekar fennállása óta több szakmai díjat és minősítést is szerzett: 1972-ben Aranylant és Aranydiploma minősítést, 1975-ben Kiváló Együttes címet, míg 2001-ben Művészeti Nívó Díjat. A város önkormányzata 2002-ben, majd 2006-ban is Salgótarján Kultúrájáért díjjal ismerte el a fúvósokat – vette át a szót Patakfalvi Zoltán.

A Bányász-Kohász Fúvószenekar titkára elmondta: a Salgótarjáni Bányász Fúvószenekar Baglyasalján alakult, Ponyi János kezdeményezésére. Az együttes magas színvonalú játékát bizonyítja, hogy a hagyományok szerint még I. Ferenc József császár és király előtt is szerepeltek Budapesten. A bányászzenekar büszke birtokosa volt a Kiváló Együttes címnek és az Aranylant diplomának.

– A leépülő bányaművelés hatása súlyosan érintette a fúvószenekart. Előbb az együttes összeolvadt a nagybátonyi bányász zenekarral, majd tagjainak egy része a Salgótarjáni Kohász Fúvószenekarban folytatta a muzsikálást. A 89-es rendszerváltást követően az Acélgyárat és a Kohász Művelődési Központot sem kerülte el a privatizáció. Az egyesületté alakult kultúrház jelenleg csak nagy erőfeszítések árán, pályázati úton tudja biztosítani a nagy múltú együttes fenntartását. A folyamatos működtetéshez viszont városi összefogásra és támogatásra is szükség volt – folytatta Gálné Horváth Mária.

Patakfalvi Zoltán hozzátette: óriási előrelépést jelentett 2014-ben a Bányász és Acélgyári Fúvószenekarok egyesítése mind szakmai, mind pénzügyi szempontból. A két tradíciós zenei együttes kényszerű és szükségszerű fúziója a bányászat és a kohászat megszűnést követően szinte törvényszerűvé vált, így 2014 elején Bányász-Kohász Fúvószenekar néven kaptak új lendületre.

Az emberi és anyagi erők összevonását tovább erősítette a salgótarjáni zeneiskola szerepvállalása, amely próbalehetőséget és szaktanári segítséget, valamint új karmestereket is adott az együttesnek. A fúvószenekar rendszeres szereplője a városi és megyei rendezvényeknek, valamint az évenként Sajószentpéteren megrendezendő bányász-fúvószenekarok találkozójának. A 140 év alatt mindkét együttes rengeteg tehetséget és elismerést kapott. A legnagyobb eredmény azonban mégis az, hogy a fúvószenekar még ma is él, ápolja a hagyományokat és szakmai utánpótlással is rendelkezik. Az elmúlt évek egyik legnagyobb elismerése a három évvel ezelőtt elnyert Prima díj volt.

A 140. születésnap alkalmából Salgótarján belvárosában június 22-én egy nagyszabású ünnepség keretében emlékeznek meg a zenekar múltjáról, de e napon szeretnének egy országos vagy regionális fúvószenekari találkozót is megszervezni a még működő bányász-fúvószenekarok közreműködésével. A jubileum kiemelt eseménye a salgótarjáni bányásznap is, amelyre a hagyományokhoz hűen az összevont fúvószenekar menet- és térzenével készül. A 140 éves történelmünk című tárlat megvalósításához várják mindazok segítségét, akik bármilyen dokumentumot, fényképet, emléktárgyat vagy sajtóterméket őriznek a két fúvószenekarról. Az emlékeket a bányamúzeumban Szilveszter Tiborhoz, míg a zeneiskolában Kövesdi Krisztiánhoz lehet eljuttatni.