Krumpli virágkor

Az Ipoly menti településen szinte minden család élete valamilyen módon összefonódott a burgonyával. A falu főutcáján végighaladva alig akadt olyan porta, amelyik előtt a tavaszi ültetéstől a kora őszi betakarításig ne lett volna kitéve néhány zsák, amit aztán vittek bőven a városiak.

Sőt, szállítottak innen a budapesti piacokra, mi több, főleg a hegyvidéki kerületekben sajátos vevőkörzetek alakultak ki, ahová házhoz vitték a jófajta őrhalmi krumplit. Ez a világ leáldozott.

A termelőszövetkezet megszűnése magával hozta a háztáji gazdaságok visszaszorulását, így az emberek felhagytak a komolyabb termesztéssel. A földjeiket, mint például a Körpölye-melléket, nagyobb gazdák vásárolták fel. Maradt az a kevés őstermelő, akikkel még találkozni az út mentén. Művelik a kertecskéiket, szorgosan ültetik a gumókat, majd hajlongva szedik fel a föld alól kiguruló burgonyaszemeket. Talicskába teszik a teli „raselzsákos árut”, kitolják a házuk elé, aztán várják, hogy valaki megálljon.

Ha akad vásárló, persze jön az alkudozás, mert bizony roppant nehéz ám versenyezni a bevásárlóközpontok olcsóbb kínálatával. A hűvösebb termővidékekről származó – állítólag ízletesebb – dán, francia krumpli kelendőbb portéka. Persze viszik még az őrhalmit is, és addig jó, míg így mennek a dolgok. Mert sajnos, ahogy a körülmények mutatják, előbb-utóbb ennek is vége szakadhat…