2019.02.21. 11:20
Elszántan kutatja nyugat-nógrád titkait a diósjenői helytörténész
Nemrégiben kapta meg a népművelőknek járó legmagasabb megyei elismerést, a Kerekes László-díjat Végh József nyugat-nógrádi helytörténész, aki jelenleg, immár nyugdíjasként a Pest megyei Pencen vezeti a Jakus Lajos Múzeumot.
Végh József már fél évszázada végez sokoldalú helytörténeti, kulturális tevékenységet és mind a mai napig újabb könyvterveken gondolkodik
Forrás: NMH
Fotó: Torjay Attila
– A honismeret iránti érdeklődés már apró gyermekként megvolt bennem. Nagyapám, édesapám színes, élvezetesen előadott történetei erősítettek ebben – kezdte élettörténetének ecsetelését Végh József.
– Még papírom is van róla, hogy kerek ötven évvel ezelőtt váltam „igazi helytörténeti kutatóvá”. A Hazafias Népfront diósjenői szervezete írt ki megbízást e feladatra, hogy aztán könnyebben megnyíljanak számomra a levéltári lehetőségek.
A szakember harminchat évig tevékenykedett Nógrád megye több településén, a diósjenői Szentgyörgyi István Művelődési Házban, a nagyoroszi Helyőrségi Művelődési Otthonban, majd a rétsági Városi Művelődési Központ igazgatójaként. Mindeközben, 1987-től a járások megszűnéséig a Rétsági Járási Hivatal Művelődési Osztályának közművelődési felügyelőjeként dolgozott.
– Örömmel és nagy lelkesedéssel álltam itt is munkába, hiszen az új feladat komoly szakmai kihívást is jelentett számomra – folytatta Végh József. – Közművelődési kísérleti programok tervezésében és lebonyolításában közreműködtem, részese lehettem egyesületek, civil kezdeményezések első lépéseit támogató folyamatoknak. Segíthettem az amatőr művészeti együttesek megerősödését, nemzetközi kapcsolataik kiépítését. Szerencsés vagyok abban, hogy mindenütt a munkám része volt a helytörténettel, honismerettel való foglalkozás.
Saját elmondása szerint tulajdonképpen nincs Nyugat-Nógrádnak olyan települése, amelynek történetébe ne ásta volna bele magát. A köddé vált község, Jásztelekpuszta után kutatva is egészen megdöbbentő dolgokra bukkant, néhány kiadványával átkalandozott az egykori Hont vármegye területére is. A közelmúltban jelent meg az élete legfőbb kötetének tartott, Czinka Panna életét feldolgozó írása. A Bakakönyv öt katona verses naplóját dolgozza fel az 1878-as szerbiai hadjárattól a második világháborúig. Verseikből a háborúk történéseit, a katonaélet nehézségeit és szépségeit is megismerheti az olvasó.
– Nyugat-Nógrád kincsesbánya a helytörténész számára. Ennek megismerése és folyamatos feldolgozása töltötte ki életem nagy részét – fejezte be gondolatait a kitüntetett népművelő.
Újabb tervek
Végh József rendkívül aktívan ír. Nyomdában van már a Penc község értékeit és a penci múzeum kincseit számba vevő kötet, és készül egy félig családtörténeti vonatkozású könyve. Dédnagyapja húga volt ugyanis az a Szarvassy Margit tanítónő, akit Gárdonyi Géza szerelmeként tart nyilván az irodalomtörténet. Kettejük kapcsolatát dolgozza fel ebben. Több más tervet is fontolgat, csak ideje és ereje maradjon hozzá. Ma is sok helyre hívják előadásokra, könyvbemutatókra. Szívesen fogadja ezeket a felkéréseket, hiszen az efféle „mesemondás” igazi örömet okoz számára.