2019.02.26. 16:50
Az utolsó magyar dudásról emlékeztek meg Balassagyarmaton
Agócs Gergely felvidéki származású népzenész, népzenekutató elevenítette fel a száz éve született utolsó magyar dudás, a tereskei Pál István emlékét Balassagyarmaton.
Agócs Gergely az ősi népi hangszert is megszólaltatta, hogy kifejezze tiszteletét
Forrás: NMH
Fotó: Torjay Attila
Az Örökség Kulturális Műhely című rendezvénysorozat legutóbbi meghívott vendége Agócs Gergely, felvidéki származású népzenész, népzenekutató volt. Előadásában felelevenítette az utolsó magyar dudás, a száz évvel ezelőtt, február 25-én született Pál István életét, akit az utolsó magyar dudásként őrzött meg az emlékezet.
Mifelénk a tereskei Pista bácsit a kihaltnak vélt magyar dudazene utolsó autentikus képviselőjének tartották, tartják. Egy Nógrád megyei kis falu kanászának a fia volt, gyermekkorában a pásztorkodás tudományával együtt sajátította el a furulya- és a dudajátékot, amit még hagyományos környezetben, édesapjától és pásztortársaitól tanult.
Agócs Gergely előadásában bepillantást engedett a közte és Pál Pista bácsi között kialakult kapcsolat részleteibe, a több mint két évtizeden át gyümölcsöző különleges kapcsolatba, ami messze túlmutatott a gyűjtő és a hagyományos kultúrát bemutató ember megszokott kapcsolatán.
Az utolsó magyar dudás életének 96 éve alatt hatalmasat fordult a világ, benne Magyarország és a magyarság is. Pál István egy olyan generáció képviselője volt, aki még a teljességet képviselte. A népi kultúrában szocializálódott emberek még nem voltak úgynevezett szakbarbárok, rendkívül szerteágazó tevékenységeket végeztek. Pál Pista bácsi a zenélésen kívül a mesemondásban és a táncban is jeleskedett, hangszereit, számos használati tárgyát saját kezűleg állította elő. A furulya mellett készítette és használta a flótát is. Csak népdalból több mint ezer gyűjtés maradt fenn tőle.
Zarándokhellyé vált az otthona
Pál István – Pál Pista bácsi –tudós pásztor volt, a pásztortársadalom specialistája, aki sokban hasonlított a táltosokra is. A tereskei pásztort először 1992-ben kereste fel két népzenész, Agócs Gergely és Juhász Zoltán. Pista bácsi otthona a népzenészek zarándokhelyévé vált, fáradhatatlanul tanított mindenkit, aki hozzá fordult a természetről, a természetfelettiről, és a pásztorkultúra szerint e két világot összekötni képes pásztormuzsikát oktatta. A Népművészet mestere és a Magyar kultúra lovagja cím mellett, a megyei önkormányzattól a Madách-díjat is kiérdemelte.