Nagy gondot fordítanak a nógrádi vadászok a téli etetésre

Ebben az időszakban a vadászok téli takarmányozással segítik az állatokat. Ennek nagy szerepe van abban, hogy a vad jó kondícióban maradjon, valamint az erdei rágáskárok megelőzésében is. A vad téli etetéséről Cseri Tiborral, a Hollókő Vadásztársaság vadászmesterével beszélgettünk.

Magyarország szarvasféléi közé az őz, a gím- és a dámszarvas tartozik, valamennyi kérődző. Az őz pákosztos állat, ami annyit jelent, hogy válogat. A magas rosttartalmú táplálékot nehezen tudja megemészteni. Emiatt előnyben részesíti a könnyen emészthető, magas fehérjetartalmú élelmet. Előszeretettel fogyaszt lágy és ízes zöld növényi részeket, hajtásokat, rügyeket. A gímszarvas legelő típusú faj, a magasabb rosttartalmú táplálékot, a fás- és a lágyszárúakat is kedveli. Gyakran eszik lombleveleket és rügyeket. Napi 8–10 órát táplálkozik, és mintegy fele ennyi ideig kérődzik. A táplálék összetételét illetően a dámszarvas a legigénytelenebb. Legszívesebben erdei fák és cserjék lombját, rügyeit, hajtásait, egy- és kétszikű növényeket fogyaszt.

– A vegetációs időszak végével csökken a vadállomány táplálkozási területe. Mivel a mezőgazdasági táblákról betakarítják a terményeket, a vad a fás, erdős részekre szorul, kisebb területnek kell nagyobb vadmennyiséget eltartania. A táplálékhiány miatt kondícióromlás következhet be, hiszen a hideg és hóval borított területen a vad nehezen talál élelmet és nagyobb erőkifejtésre van szüksége a táplálékszerzéshez. A takarmányozással próbáljuk a vadat az etetők környékén tartani, hogy kevesebb erőfelhasználással jusson táplálékhoz és így könnyebben átvészelhesse a téli időszakot. Az etetéssel csökkentjük az elhullások számát és a vad, lakott területre történő bejárását is – nyilatkozta Cseri Tibor, aki kiemelte, hogy az utóbbi években egyre több problémát jelent a vadak településeken való megjelenése. Ennek oka elsősorban az, hogy az ember közelében mindig akad táplálék, a konyhakertekben maradt zöldség és gyümölcs is a számukra.

A vadon élő állatok ellátása megfelelő mennyiségű és minőségű takarmánnyal jelentős munkát és anyagi erőforrást igényel a vadgazdálkodóktól.

– A Hollókő Vadásztársaságnál a téli vadetetést november elején kezdjük, április közepéig tart. Ha a területet hó borítja, intenzívebb az etetés. Olyankor nagyobb mennyiségű élelmet helyezünk ki és több alkalommal. Jelenleg 12 szálas nagyvadetetőt és 21 szórót üzemelünk, ezek mellett van 25 sózónk is. A szálastakarmány-etetőbe kizárólag lucernát teszünk, egy év alatt nagyjából 35 tonnát. Tartós hóborítottság esetén azonban a nagyobb legelőkre is helyezünk ki hengerbálákat. A szórókra szemes kukoricát helyezünk ki, éves szinten 400–500 mázsát viszünk ki. Ha lehetőség van kukoricasiló, cukorrépa, napraforgóocsú beszerzésére, akkor ezekkel kiegészítő etetést végzünk – mondta a vadászmester, aki azt is hozzátette, hogy igyekeznek minél több takarmányt kijuttatni, de sajnos ennek sokszor gátat szab az időjárás, amikor enyhe, esős a tél és emiatt sárosak az utak.