A nógrádi költő nagymamájáról és az évszakokról is szívesen ír

Pohánka Erika a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaságba dr. Zonda Tamás ajánlásával került be. A népművelés és könyvtár szakos végzettségű balassagyarmati költőnő egyébként már negyven éve tagja a helyi Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak is. Fiatal korában pedig a Nógrád Megyei Hírlap külső tudósítója, 1989-től 2012-ig a balassagyarmati Madách kollégium egyik nevelőtanára volt. 1995-ben jelent meg első verseskötete, amelyhez a Madách kollégium diákjainak színjátszó köre is hozzájárult. Pohánka Erikán kívül a művészeti társaság még két tagja publikált a kötetben: Ádám Tamás és dr. Zonda Tamás.

Én tömöríteni szeretnék, mert a költeményben nem lehet egy felesleges szó sem. Az évszakok is ihletforrásként szolgálnak, nagy kedvencem az ősz. Ezen kívül érdekel még a múlt és az őseim, ahonnan elindulunk és ahová mindig is tartozni fogunk. A nagymamámról szóló egyik versem be is került az antológiába. A gyűjteményben megjelent írásaim között akad több évtizedes is, de az örök témáról, a szerelemről szólók közül is válogattak be – nyilatkozta Pohánka Erika.

– Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy az Újrahasznosított haza című antológiába hat versem is bekerült – mondta Pohánka Erika, majd így folytatta – Az egész versírás egy házi feladattal kezdődött tizenkét éves koromban. Idézetek segítségével kellett volna leírnom a napirendemet. Én viszont elfelejtettem megcsinálni és iskolába indulás előtt készítettem egy rímes versikét. Szerencsére a tanárnő megdicsért érte, ami fellelkesített engem. Aztán középiskolában kollégistaként, ha villanyoltás után kimentem a fürdőbe, akkor a szobatársaim már tudták, hogy valamit azonnal le kell írnom. Az egyik nőnapi rendezvény alkalmával megosztottam vers formájában azon gondolataimat, mely szerint nem a nőnapot, hanem a nőket kellene éljenezni. Az eseményen ott volt Molnár Zsolt újságíró is, akivel lehetőségem volt beszélgetni.

Ez a társalgás olyan nagy hatással volt rám, hogy innentől kezdve szabad versek írásával próbálkoztam. 1989-től 2012-ig a Balassagyarmati Madách Kollégium egyik nevelőtanára voltam, ez idő alatt is írogattam, de hosszabb szüneteket is tartottam. Amikor 2012 nyarán nyugdíjba mentem, akkor még nem volt furcsa, hogy nem dolgozom, hiszen kollégiumi nevelőként nyáron mindig szünet volt. Ősszel azonban, arra gondoltam, hogy de jó, hogy már nem kell ott lennem. Nem kellett időben kelnem, nem voltam dolgokhoz, időpontokhoz kötve. Viszont nagyon szerencsésnek érzem magam, mert azt csinálhattam, amit szeretek, ez manapság nagyon kevés embernek adatik meg.

Számára a vers az önkifejezés módja és jelenleg nagyon sok mondanivalója van. Költészetére Nagy László és József Attila volt nagy hatással. – Mindent le akarok írni, amit látok, bár nehéz mindent szavakba foglalni. Amikor jó műveket olvasunk, azt érezzük, hogy akár mi is írhattuk volna. Nem szépnek kell lenni, hanem igaznak, és nem attól lesz jó egy vers, hogy rímel – foglalta össze, majd így folytatta: – Az évek óta tartó szünet után át kellett néznem a papíron lévő jegyzeteimet és rendezgetni, tavaly ősztől kapott el újra jobban az ihlet. Életem során rengeteget írtam, szóval adhatnék ki akár egy második kötetet is, majd meglátjuk, hogy mit hoz az élet.