Történelmi emlékhelyet avattak a salgótarjáni a sortűz áldozatainak tiszteletére

A városi gyásznapon az emlékező tömeg mécsesekkel kezeikben érkezett a December 8. térre, amelyet a kormány májusi döntésének értelmében történelmi emlékhellyé nyilvánított.

Dr. Kádár Pál, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára emlékezőbeszédében kiemelte: a megyeszékhely azzal váltotta ki az akkori hatalom megkülönböztetett gyűlöletét, hogy itt maga a munkásság utasította el a rendszert.

– A hatvankét évvel ezelőtti december 8-i tüntetés közvetlen előzménye két munkástanácsi vezető letartóztatása volt. Salgótarján arra lehet a legbüszkébb, ahogy a munkásszolidaritás működött, hiszen 1956-ban az első hívó szóra ezrek indultak meg munkatársaik kiszabadításáért, holott akkor már minden józan ember tudta, ezzel az életét teszi kockára. A félelemnél erősebb volt bennük a bajtársiasság. A salgótarjáni sortűz pontos körülményei máig tisztázatlanok, sőt a halottak számáról is eltérő adatokat ismerünk. Egy dolog azonban bizonyos, hogy a December 8. tér az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó tömeges megtorlások egyik szimbóluma – mondta dr. Kádár Pál.

Hozzátette: a sortűz színhelyének emlékhellyé nyilvánításával a kormány célja, hogy emlékeztesse a jelen és a jövő generációját megyeszékhelyen történtekre és mindannyiunk sorsfordító tragédiájára.

További részletek a Nógrád Megyei Hírlap december 10-ei számában.

Márványoszlopot állítottak, a tragikus esemény kétnyelvű leírásával

A városi gyásznap eseményeire való megemlékezés egy – a sortűz áldozatainak lelki üdvéért szóló – ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét, amelynek a salgótarjáni Római Katolikus Főplébánia adott otthont. A megemlékezők a templomot elhagyva égő mécsest vettek kezeikbe, így sétáltak át a December 8. térre, amelynek történelmi emlékhellyé nyilvánítását a megyeszékhely önkormányzata és a Pofosz kezdeményezte a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságnál. Az indítványt a kormány május 25-ei döntésével elfogadta. Így márvány emlékoszlopot, sztélét állítottak a téren, amelyen magyar és angol nyelven is olvasható az ott történt eseményekről szóló ismertető. A sztélét Varga András plébános áldotta meg, majd a megemlékezők a márványoszlop előtt elhelyezhették az emlékezés mécseseit. Közben felolvasták a sortűz áldozatainak nevét, életkorát és foglalkozását, amelyeket a tér lélekharangjának egy-egy kondulása kísért. A Zenthe Ferenc Színház „A város címere” nevű emlék előadását követően, az ünnepi beszédek hangzottak el. Ezt koszorúzás követte.