Fegyverekkel, bajvívással idézik meg a kuruc kort a romhányiak

A romhányi központtal működő csoport tagjai először egy hasonló jellegű fővárosi társasághoz csatlakoztak, míg végül négy esztendeje döntöttek úgy, hogy önálló útra lépnek, így alakították meg az Északi Szabad Hajdúk Hagyományőrző Egyesületet.

Pásztorokból lett kiváló katonák

Az eredetileg marhapásztorkodással foglalkozó hajdúk kiválóan értettek a fegyverforgatáshoz, hiszen a jószágot meg kellett védeni. Történelmi szerepük a 16. század végén, a tizenöt éves háborúban értékelődött fel. A Habsburg-ellenes Bocskai-felkelés után a fővezér a hajdúvárosok területén letelepítette őket. Az Északi Szabad Hajdúk elnevezés arra utal, hogy nem csupán a tiszántúli területeken, hanem Felső-Magyarországon is szerveződtek adott feladattal megbízott katonai alakulatok.

– Szándékosan választottuk a török–magyar végvári harcok megidézését, hiszen a magyar történelemnek ez minden tekintetben rendkívül érdekes korszaka – mondta a nyugat-nógrádi hajdúk „vezére”, Botschner Balázs, aki már ifjan „megszállottja” lett ennek az időnek. – Kezdetben csak négyen–öten voltunk, teljesen önköltségesen működtünk. Magunk varrtuk a ruhákat, például a láncingeket, készítettük el, vagy szereztük be a fegyvereket. Az egyesületté alakulás tágította ki a lehetőségeinket és büszkén mondhatom, hogy az eszköztáruk szépen bővül, már öt álgyúval (sic!) és legalább nyolc korhű kanócos muskétával is rendelkezünk, továbbá a közelharcban alkalmazott buzogányokkal, fokosokkal, csákányokkal. Akadnak íjak is a készletünkben.

Az Északi Szabad Hajdúk rendszeresen kapják a meghívásokat. Így állandó résztvevői júniusban a Nógrádi Várjátékoknak, júliusban a drégelyi mulatságnak, illetve székhelyükön, Romhányban is tartanak bemutatókat. A határon túl gyakorta vendégeskednek, például Füleken, de egyéb hazai eseményeknek is rendszeres szereplői, Tatán, Egerben, Gyulán, Kisnánán, valamint Csobánc erődítményében.

– Minden egyes megjelenésünk alkalmával sokan érdeklődnek irántunk. Ilyenkor, különösen a gyermekek számára részletesen bemutatjuk a fegyvereinket, párbajokat vívunk, ahol a korabeli harcmodort tanulmányozhatják, sőt, ők maguk – persze kellő óvatossággal és felügyelettel – kipróbálhatják, miként forgatták ezeket az eszközöket Thököly Imre katonái. Fontosnak tartjuk, hogy történelmünknek ezt az értékes és tartalmas korszakát mind mélyebben megismertessük – zárta szavait Botschner Balázs.