Ellepték a nyári konyhákat a ceredi művészek

A művésztelepet 1996-ban indította útjára három alapító képzőművész: Budapestről Kun Cecília és Sánta László, illetve legfiatalabbként a salgótarjáni születésű Fürjesi Csaba, aki egyszersmind a művészeti vezető is. Közösen és a helyi, valamint a salgótarjáni önkormányzattal, szervezetekkel, intézményekkel együttműködve készítik szervezik a programot, s töltik be a házigazda szerepet.

Fürjesi Csaba elmondta, hogy az idei tematikáról és a következő évek terveiről ősszel a helyszínen tartott támogatói, baráti összejövetelen kezdtek el gondolkodni. Úgy döntöttek, hogy bővítik, gazdagítják az immár művészeti társulásként működő Art Colony Cered eleddig főként a képzőművészetre alapozott programját. Így került a képbe a textilművészet, amelyet első alkalommal főként Sánta Eszter budapesti iparművész – aki ugyancsak résztvevője az új kurzusnak – és Dévényi Mónika festő- és gobelinművész Második Emelet Rajziskola elnevezésű műhelyében tanult fiatal tehetségek képviselnek.

A 2018-as projekt fő témája

A vidéki településeken a 19. században terjedt el a családi házaknál a nyári konyha használata. Az asszonyok itt főztek, sütöttek, feldolgozták a zöldségeket, gyümölcsöket, de fürdeettek, mostak is, mindezen műveletektől tehermentesítve a ház lakóterét, a nagy becsben tartott úgynevezett tisztaszobát. A múlt század második felében módosult a nyári konyha funkciója. E kis házakat sok esetben átalakították például fürdőszobává, vagy éppen kiadható helyiséggé. Azonban még napjainkban is találni itt-ott nyári konyhákat.

Győrbíró Csenge erdélyi, kolozsvári származású, de a középiskolát már a magyar főváros Madách Imre Gimnáziumában végezte, s már túljutott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem első évén is. Főként a kötött anyagokhoz vonzódik, de értelemszerűen még formálódik az érdeklődési köre. Nagyon szépnek, inspirálónak tartja a tájat és reméli, hogy a következő napokban eredeti, speciális megoldásokkal tud hozzájárulni a nyári konyha téma minél színesebb megjelenítéséhez. Csenge osztálytársa a félig olasz félig magyar származású – de máltai és spanyol gyökerekkel is bíró – Sciueref Kinga, aki Szentendrén érettségizett, s már ötéves korában tudta, hogy felnőttként a divathoz, a ruhákhoz kötődő foglalkozást választ majd. Cereden valami anyagmanipulációt valósít majd meg, amiben a szövésnek, a nyomásnak is lesz szerepe.

A huszonöt éves Batdzsargal Batmönnek mindkét szülője mongol, vér szerinti édesapját nem ismerte, s már tizennyolc éve él Magyarországon, ahová szabó- és varrónő édesanyja munkát keresni érkezett, s nevelőapát is talált a fiának. A fiatalember szinte akcentus nélkül beszél magyarul és ugyancsak a MOME hallgatója. Csuda szépnek tartja azt a völgyet, ahol Cered elterül és az is rögtön megfogta, hogy a művésztelep épületeihez alig néhány méternyire van a magyar–szlovák határ, s így olyan mintha két ország között lennének. Nem kevésbé különös az olasz, nápolyi, jelenlegi toscanai apától és magyar anyától származó Fransesca Róza névjegye. Annál is inkább, mert hazánkban látta ugyan meg a napvilágot, de aztán csaknem két évtizedig Itáliában élt, s kilenc esztendeje jött vissza. Cereden vele van négy és fél éves kisfia, Avitis Angelo is, akinek viszont örmény az édesapja, s már háromnyelvűnek tekinthető.

Fransecca Róza a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakgimnáziumban – az 1778-ban alapított úgynevezett Kisképzőben – a nagy múltú bőrfeldolgozás nyomdokain nemrégiben létrehozott, az öltözködést komplex módon értelmező divat- és stílustervező szakon – tanítványa Sánta Eszternek. Különleges kihívásnak tartja a nyári konyha témát, egyelőre ötletei vannak, hogy mivel fog hozzájárulni a közös munkához. Merthogy – mint Fürjesi Csaba is mindig hangsúlyozza – Cered egyik vonzereje az otthonosság, a művészek és a falusiak együttgondolkodása, szoros együttműködése.

Ez érződött azon a szívélyes üdvözlésen is, ahogyan Fülöp Zoltánné fogadta nyári konyhájában az úgymond első fecskéket, akiket a művésztelep második hetében mintegy tucatnyi képzőművész követ majd Ausztriából, Finnországból, Litvániából, Németországból és természetesen Magyarországról is. A törzstagnak számító Jozef Suchoza szlovák szobrászművész, a besztercebányai művészeti egyetem tanára már jelenleg is a művésztelepen tartózkodik és itt is lesz két héten át, beleértve az augusztus 5-i nyílt napot is, ahol bemutatják az idén született alkotásokat.