Tudja, mi az a Balaguri? Ezek a tarjáni srácok négy nap alatt végigcsinálták

Az első kérdés, amely felmerülhet, bennünk az, hogy hogy jut ilyen bárkinek az eszébe? A fiúk elmesélték, hogy valójában egy fotó adta az ötletet, amelyet egy görkorcsolyázással kapcsolatos weboldalon láttak meg. Budapesten élnek, ahol elég sokat járnak görkorizni, de most szerettek volna egy nagyobb távot teljesíteni, ezután jött a Balaton ötlete. El is nevezték a túrájukat: ez lett a Balaguri.

Bár először úgy tervezték, csak ketten indulnak útnak, később Csaba ismerősei: Supka Gergely, Kovács Csaba, Juhász György és Ákos öccse, Singlár Dávid is csatlakozott, akik egyébként biciklivel teljesítették a túrát.

Na de miért éppen görkorcsolya? Ákos elmondása szerint gyermekkora óta korizik, kisebb- nagyobb kihagyásokkal, de mindig az élete része volt.

-Annak idején Csabáéktól tanultam a különböző trükköket, hiszen akkoriban ők voltak a „nagyok” – mondta Ákos. Ahogy teltek az évek, az ugrálós, csúszkálós, trükkös gurulások átalakultak, öregesebb tempóra váltottam, amelyhez korit kellett cserélnem. Az agresszív görkorcsolya nem hosszabb távok megtételére lett kitalálva, ezért váltottam, ekkor jött a powerblade kori, amelyet cipőre lehet húzni, így sokkal kényelmesebb.

Hozzátette: Muszáj megemlítenie, hogy miután megvette az új görkorcsolyát egyetlen egyszer gurulhatott barátjával, ugyanis másnap Csaba eltörte a bokáját.

Csaba szintén gyermekkora óta ennek a sportnak hódol. Tíz-tizenkét évesen kezdte.

-Mindig néztük, ahogy a nagyok görkorcsolyáznak a téren, ugrálnak, csúszkálnak. Ez nagyon megtetszett nekem és az osztálytársamnak, így mi is elkezdtük. Csatlakoztunk hozzájuk és onnantól kezdve folyamatosan gurultunk. Ákossal bemutatóztunk is helyi rendezvényeken – mesélte.

Mint azt megtudtuk idővel Csaba is powerblade görkorira váltott és Ákossal együtt rótták a köröket a nagyvárosban.

A Balagurira előre készültek a srácok. Amint mesélték, amikor idejük engedi felcsatolják a korikat, ilyenkor elmondásuk szerint átlagban 20 kilométert gurulnak. Úgy tervezték, hogy cirka 60 kilométert tesznek majd meg naponta. Tesztelték, hogy egy nagyobb kör pihenő és megállás nélkül mennyi idő. Körülbelül két óra alatt vissza is értek a kiindulási pontra. Domborzati térképet néztek, biciklitúrákat tanulmányoztak, szerették volna kihagyni a magasabb a pontokat. Elmondásuk szerint a kijelölt útvonal olyan volt, ahogyan azt a portálokon leírták, azt leszámítva, hogy az utak minősége néhol elég rossz volt. Négy megállót jelöltek ki, ahol szállást is foglaltak. Nem volt más hátra, mint telesíteni a távot.

Egy csütörtök reggel indultak Budapestről vonattal. Délelőtt tíz óra tájékán Balatonvilágoson fel is csatolták a korikat és öt-hat óra elteltével, 42 kilométer után már el is érték első állomásukat, Balatonfüredet. Miután picit megpihentek egy combosabb szakasz következett: a Balatonfüred és Keszthely közötti táv, amelyet nem tudnak pontosan behatárolni, mert el is tévedtek. A harmadik nap ismét egy könnyebb szakaszt teljesítettek Keszthely és Balatonlelle között.

-Az indulás napról-napra nehezebben ment: felvenni a hátizsákot, amelyben négy napi cuccunk volt, aztán a felhúzni a korcsolyát. Ezeket az apró dolgokat már mindennek lehetett mondani csak könnyűnek nem – mesélték.

Eljött az utolsó nap, az utolsó ötven kilométer. Zamárdiban megálltak egy kisebb pihenőre és fürödtek a Balatonban. Elmondásuk szerint nagyon jól esett nekik a hideg víz. Délután öt órára megtették a maradék távot és elérték a túra utolsó pontját, Balatonvilágost, ahol a helyi strandon megitták a jól megérdemelt csapolt sört a strandon.

Hogy mit éreztek, amikor a túra végére értek? Ákos szerint nem lehet elmondani, mennyire jó érzés volt levenni a görkocsolyát a lábáról.

-Büszke voltam, büszke mindenkire akivel ezt végigcsináltam. Azt hittem, nem lesz olyan durva, de be kell vallanom nagyon megterhelő volt. Örülök, hogy sikerült és hogy mindezt a barátaimmal élhettem meg – árulta el.

Csaba azt mesélte, hogy a balatonvilágosi állomás előtt egy nagyon csúnyát akart mondani, amikor meglátta az előttük álló emelkedőt. Megállhattak volna, de már csak dacból is felküzdötték magukat.

-Meg akartuk csinálni a hőn áhított célfotót, amelyet gyorsan meg is osztottunk az interneten, ahogy kell.

Hozzátette: számára ez csak kalandnak indult, de a sok gratuláció és csodálkozás után kezdte érezni, hogy büszke lehet magára.

-Mindent összefoglalva én elmennék jövőre is. Újabb kihívás, hogy ezúttal három nap alatt teljesítsük a távot, de lehetne akár öt-hat nap alatt, hogy maradjon időnk szórakozni is. Ákos azt mondta, hogy ő egy ideig korit sem akar látni, de szerintem rá tudnám beszélni – mosolyodott el.