Nem hinnéd, miben verhetetlen Brúnó százados, a tűzoltókutya (videó)

A nool.hu csapata szerette volna jobban is megismerni a sztárkutyát, ezért meglátogatta őt otthonában, a laktanyában. Itt nagy örömmel fogadott minket Angyal Eszter, tűzoltó főhadnagy, szóvivő és az eb – egyik – gazdája.

– Brúnó, gazdáinak csak Bruni, 2013. május 10-én, Egerben látta meg a napvilágot és még ugyanabban az évben meg is érkezett leendő szolgálati helyére, Salgótarjánba. Ekkor tapasztalta meg élete első kihívását, a két város közti kanyargós utak hullámvasútját, amelyet kutyagyomra viszonylag egész jól viselt – mondta Eszter. Hozzátette: azért az akkor még névtelen, zsemleszínű labradort nem kis boldogsággal töltötte el a fuvar vége és az új lakhely feltérképezése.

Gazdái, a tűzoltók nyomban el is nevezték őt Brúnónak, amely egymagában túl snassznak hangzott. Az eb márpedig nem hétköznapi, számára egy igazán különleges név dukált. Így gyorsított eljárásban bár, de az ifjonc négylábú megkapta az elsőtiszti kinevezést, amellyel már méltón beolvadhatott a tűzoltóállomány soraiba – Kiskutyaként az elevenségéből fakadóan csak egyetlen nagyobb sérülést szerzett magának. Ugyanis a szaladgálásban nem vette észre időben az ügyintézői autót. Szerencsére csak a hátsó lába bánta a figyelmetlenséget és gyorsan felépült, megtanítva őt egy fontos leckére: a mozgó járműveket jobb messziről elkerülni – közölte a főhadnagy.

Labrador retriever

Sokan tévesen úgy gondolják, hogy a labradorok a Labrador-félszigetről származnak, pedig ezen jószágok őshazája Újfundland. Az utóbbi helyen segítették a halászok munkáját sokszor akár még a dermesztően hideg vizekben is. Angliába 1820 körül vitték be, majd 1887-ben kapta meg a labrador nevet. A századfordulón angol arisztokraták újfundlandikat egyéb retriever fajtákkal pointerrel és szetterekkel kereszteztek, így a tenyésztés során az ősénél rövidebb szőrű és finomabb testfelépítésű egyedek alakultak ki. Erős állatokról van szó, amelyeknek meleg és nyugodt tekintete meglágyítja az emberi szíveket.

Ahogy teltek az évek, az első tiszt felnőtt, századossá léptették elő. Népszerűsége pedig a felnőttek és a gyerekek körében azóta is töretlen maradt. Gyakran érkeznek a parancsnokságra gyermekcsoportok, akik ilyenkor valósággal körülrajongják őt. A százados vérében – labrador révén – benne van a játékosság és az emberszeretet, vagyis nem okoz gondot számára az apróságokkal való azonosulás. Érdemes megemlíteni Brúnó százados lenyűgöző kapcsolati hálóját is, hiszen szolgálati ideje alatt nem egy tábornokkal, vezető pozícióban dolgozó személlyel találkozott már. Emellett pedig számos televíziós nyilatkozat hátterében is feltűnt – tudatta portálunkkal Eszter.

A labradorok köztudottan imádják a vizet, ami alól a százados valamiért kivételt képez. – Brúnóról az első fürdetésnél kiderült, hogy retteg a víztől, így a mentőkutyává való kiképzését elvetettük. Néha viszont nem ússza meg a pancsolást, mert főleg nyáron szeret a tűzoltóautók alá befeküdni és ott hűsölni. Bruni világos bundáján pedig egyből látni a koszt. Később rájöttünk, hogy az édes négylábú miben nyújt kiemelkedő teljesítményt: tökélyre fejlesztette a fekvés művészetét. A százados tehát alvásban, az ételek mindenféle pózban történő elfogyasztásában és a madarak elkergetésében verhetetlen. Éjszaka aktívabb, vigyáz a laktanyára és a gazdáira – tájékoztatott minket Eszter mosolyogva. Hozzátette: bízunk abban, hogy személyes kis varázsa révén sikerül egy-két alapvető tűzvédelmi ismeretet megtanítani a hozzánk ellátogató fiataloknak. Próbálunk hasznos dolgokról beszélgetni a gyerekekkel, mint például, hogy mi a tűzoltók telefonszáma és mit kell feltétlenül elmondaniuk a telefonban baj esetén, mi a teendő a házi kedvencekkel és egyéb állatokkal árvíz, vagy veszélyes időjárási tényező esetén.

Brúnó egyébként mindenevő, a laktanya udvara rengeteg elásott falatot rejt. Múlt évben pedig megismert egy nagyon kedves, bátonyterenyei állatorvosnénit, akivel azonnal kialakult a kölcsönös szimpátia. – Nagy állatbarát vagyok, főként a kutyák a gyengéim. Egy kutya megérzi az emberen, ha szeretve van. Márpedig kollégáim és én is nagyon szeretjük őt, már el sem tudnánk képzelni, hogy milyen lenne az élet itt nélküle – zárta gondolatait a tűzoltó főhadnagy.

Borítókép: NMKI