Agárdi agarászás

Jubileumához érkezett az Ősagárdi Agárfesztivál: immár tizedik alkalommal fogadták a falu focipályájának tágas körzetében a kecses küllemű kutyákat és gazdáikat.

Ősagárd. Éppen delet harangoztak a szomszédos evangélikus templomban, amikor a hosszú kocsisorban helyet keresve leparkoltunk a futballpálya szélén. Az első állatok, akiket megpillantottunk, két szép ló volt, amint a korlát mellett vígan legeltek a fűben, ráadásul a kantárjukat fogó két ifjú hölgy is igen vonzotta a szemeket. Néhány méterrel odébb már a főszereplőkkel is találkoztunk. Szürkés árnyalatú, erős szőrzetében egy daliás eb úr vakkantott vissza vidáman gazdájának, majd fegyelmezettségéről tanúbizonyságot téve nyugodtan várta a következő utasításokat – egymás között meg is jegyeztük, biztosan a délutáni fajtaversenyre készültek. Nem csupán e kecses példányok jöttek felénk menet közben, néhány egyéb fajta, dobermannok, pitbullok és egy hatalmas komondor is elvegyült a kutyanép között.

A pálya túloldalán, árnyas fák tövében alakították ki a szervezők a szabadtéri színpadot. Harsonaszó jelezte a megnyitóünnepség kezdetét, majd gyönyörű, középkori viseletben fiatal lányok sorakoztak fel oldalt. A moderátor az emelvényre szólította a díszvendégeket: Balla Mihály országgyűlési képviselőt, Korózs Andrást, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének elnökét, Szanka Juditot, az agár szakág vezetőjét és a küllembírákat, akik között német is akadt.

Agárdi András, a község polgármestere köszöntőjében arra tért ki, hogy egy évtizeddel ezelőtt még álmukban sem merték gondolni, hogy ennyire „felfut” majd a rendezvény, és országos szinten ilyen népszerűvé válik. Ma már alig várják az augusztus elejét, lázasan készülődik a falu apraja-nagyja, hogy minden vendég, minden eb igényes kiszolgálásban részesüljön. A helyszín pedig magától értetődik, hiszen a középkorban épp’ erre húzódtak a királyi agarászó vadászterületek, nem véletlen tehát a település névválasztása sem, sőt, 1996 óta az ágaskodó agarak már a falu címerét is ékesítik.

Balla Mihály beszédében azt hangsúlyozta, hogy ez a kiváló esemény milyen szervesen illeszkedik a nyári nyugat-nógrádi programkínálatba, a kétbodonyi szilvaszombat, a bánki tóparti rendezvények közé ékelődve, ráadásul a különleges küllemű – és kellemű – kutyák seregszemléje éppen egyediséget jelent ebben a sokszínű, változatos sorban.

Hozzátette: nagyon fontos, hogy egy kis település is a legmélyebbre hatolva ragaszkodjon a gyökereihez, kötődjön a hagyományaihoz, ápolja az elődök emlékét, szélesítse a kultúráját, teremtsen értéket. Ősagárd az agarak nagymérvű tiszteletével és a fesztivál remek megszervezésével erre hű bizonyítékot ad – mondta a honatya.

Szanka Judit üdvözlő szavait és Eszlényi Ákos evangélikus lelkész áldását követően Agárdi András a kerek évforduló alkalmából emléklapokat és ajándékot nyújtott át mindazoknak, akik az elmúlt tíz esztendőben tevékenyen hozzájárultak az agárfesztivál sikeréhez. A megnyitó végén pedig kétlovas hintón ülve megérkezett Luxemburgi Zsigmond magyar király és hitvese, Cillei Borbála, pontosabban az őket megszemélyesítő ifjú pár. A férfiú gyengéden lesegítette kedvesét, majd az udvarhölgyekhez kísérte, akik közül a legidősebb mély meghajlással adta át a szép, fehér szőrű magyar agár pórázát, és így vonultak tovább az alkalmi trónszékekig.

Miközben a színpad előtti réten a gólyalábas komédiások tréfás műsorukkal átvették a „vezérfonalat”, kicsit körbenéztünk a tarkabarka agárvilágban. A bírák már elfoglalták helyüket, és megkezdődött a mustra. Mielőtt behívták volna a következő versenyzőt, a nagy kalapot viselő asszony-gazdi alaposan megtisztította házikedvencét, fésűvel kisimította a szőrzetet a hátsó lábaktól gondosan haladva előre a maron keresztül a kutya pofájáig. Aztán jött a hívó szó, és az agár futásnak eredt, parancsszóra megállt, udvariasan pacsit nyújtott, a küllembíró úr pedig a bemutató végén simogatással köszönte meg az ebnek a kecses produkciót. A másik pályán egy aranyos kislány vezette és irányította hű állat-társát, míg a szakmai bizottság szorgosan jegyzetelte, milyen szempontok alapján is született meg a végső ítélet.

A mintegy másfél órás fesztivál-szemle végén még megcsodáltuk az elsőként meglátott hátasokat és csinos tulajdonosaikat, majd Keszeg felé fordulva búcsút intettünk az ősagárdi agártalálkának.

Hegedűs Henrik