Állójegy

Fenyvesi Gábor jegyzete

Elment Leia hercegnő. Az erő legyen vele. Carrie Fisher halála rengeteg emléket hozott elő bennem, gondolom, sokan vannak így ezzel. Most mégsem csak a nevével fémjelzett filmről írok elsősorban.

A Star Wars 1977-ben került a mozikba, persze nem nálunk. A szocializmus építésének időszakában több mint tíz év kellett, hogy a film bemutatásra kerüljön vidéki mozikban is. Vélhetően a cenzúra sokáig vizsgálta, hogy nincs-e valami összeegyeztethetetlen politikai tartalma a filmnek, hiszen a budapesti Corvin moziban is csak 1979-ben mutatták be a filmet. Az igaz, hogy a mai napig sokan, sok mindent belemagyaráznak ebbe a sorozatba, maga George Lucas is, bár szerintem eredetileg ő is csak egy jó filmet szeretett volna vászonra vinni. Ma kb. az EU működése hasonlít leginkább a balfék szenátus működésére, elsősorban a döntésképtelensége. Gondolom mindenki emlékszik, amikor a Naboo bolygót blokád alá vonják és a szenátus megfigyelőket akar küldeni (vizsgáló bizottságot) az azonnali intézkedés helyett. Szóval megy ez nekem is.

A lényeg, hogy valamikor a ’80-as évek közepén, végén elérkezett a film a somosi moziba, jobban mondva a somosi kultúrházba. A film korhatáros volt, és ezt annak idején szigorúan be is tartották a mozis nénik. Azért persze az Az elveszett frigyláda fosztogatóira is besírtuk magunkat, meg a Csillagok háborújára is.

Egy valami azonban utánozhatatlan volt az akkori vidéki mozizásban, hogy soha nem mondták, hogy nincs több jegy. Lehet, hogy már hely nem volt, de még mindig lehetett állójegyet venni, olcsóbban. Talán mind a két filmet így néztem végig, ami jobb is volt így, hiszen a széksoroknak szinte semmi emelkedése nem volt, így gyerekként semmit nem láttam volna a filmből. A régi szép emlékek, amikor egy-egy alkalommal legalább kétszer szakadt el a film és volt pár perces technikai szünet. Volt egy kis hőbörgés, aztán már forgott tovább a vetítőgép. És nem volt popcorn, meg kóla. Konkrétan semmi, csak a film. Pláne nem ajándéktárgyak. A film előtt esetleg beszaladtunk Edit nénihez a könyvtárba, hogy van-e valami új könyv. De az erdőben aztán újra és újra lejátszottuk a film történéseit, mert visszanézni nem tudtuk, hiszen se videólejátszó, se DVD, pláne ncore nem állt rendelkezésre. Deszkából, pvc csőből és szigszalagból egész jó fegyvereket készítettünk. Akár sugárvetőt is.

Lehet, hogy közhely, de az idő valóban megszépít mindent. Még a párnázás nélküli mozis széksorokat is. Aztán pár éve újra megjelentek ezek a székek, még ha a funkciójuk meg is változott. Kaptak egy állagmegóvó festést és ma a falu közepén a parkban, padként szolgálják tovább az itt élőket. Lehet találgatni, hogy talán pont azon a széken ültünk-e valamelyik filmen, réges régen, egy messzi-messzi galaxisban